Ferencker

Jégpályával és szaloncukrot osztogató Mikulással köszöntött be a Bálna advent

2016. december 06. 10:43 - emetz

Kicsit felemásra sikeredett a Bálna adventi nyitórendezvénye december első hétvégéjén. A nyitónapra a szervezők Mikulás-programot és jégpályát is ígértek. Az első napon az ősz szakállú gyerekkedvenc eljött, csak a dunai panorámás jégpályát nem nyitották meg, a második napon viszont már lehetett csúszkálni a Bálna melletti ingyenes jégpályán a szikrázó napsütésben.

A kisebb focipálya méretű pályánál egy átalakított, ősöreg, piros Skodából árulják a forralt bort, szemben vele egy pofásan kicsinosított lakókocsiban üdítőket és kolbászos street food csoda szendvicseket lehet kapni, egy, a karácsonyi vásárok elmaradhatatlan kelléknek számító fa bódéban pedig aranysárga lángosért állhatunk sorba. 

ujkori.JPG

A korlátra támaszkodó apukán kívül még körülbelül húszan próbálják megtartani az egyensúlyukat a jégpályán. Ki nagyobb, ki kevesebb sikerrel teszi ezt, ám olyan látványos eséseket, mint amiket a jégtáncosok produkálnak egy versenyen, nem lehet látni. Viszont az elégedettség mindenkinek kiül az arcára, van, aki a csúszkálásnak örül, más annak, hogy képes megállni a korcsolyája élén.

Látszik, hogy a korizók hálásak a lehetőségért. Van, aki rutinosan saját korcsolyát hoz, mások a pálya melletti kölcsönzőből kérnek lábukra passzolót. „Ezer forint lesz” – mondja határozottan a kölcsönzőben dolgozó mokány úr az anyukának, aki kislányának bérel egy csinos korcsolyát. „Ha letelik a 3 óra, akkor újabb ezrest kell fizetni” – magyarázza a kölcsönzős a szabályokat miközben elveszi a nő igazolványát. Ugyanis a korcsolyabérléshez vagy az igazolványainkat kérik el, vagy egy pár koriért letétként ott kell hagynunk tízezer forintot.

Már nyitnám a számat, hogy kérek egy pár korcsolyát, amikor látom, hogy mindenkit letessékelnek a jégről, elkezdődött a karbantartás. Előkerül a slag, a jég felületének egyengetésére szolgáló simítófa, és a két munkásruhába öltözött karbantartónak kezdődhet a munka. Rutinosan locsol az egyik, szakszerűen egyenget a másik, összeszokott páros.

ujvasar.JPG

Mivel lecsúsztam a korcsolyáról a Bálna belsejében levő adventi vásárt veszem célba. A földszinti helyiségben három árus árválkodik, négy vásárló nézegeti a portékákat. A tér közepén egy kisebb asztal tele rajzlapokkal és színes ceruzákkal, mellette kanapék, látszik, hogy minden arra vár, végre jöjjön egy gyerek és rajzoljon valamit. Az egyik árus mézeket, a másik színes, köves ékszereket, a harmadik pedig teákat, ízesített szemes és őrölt kávékat kínál a vevőknek. A hideg télben pedig mi mást is akarna inni az ember, mint egy jó forró teát, így a szépen csomagolt teafüveket árusító hölgyhöz lépek, aki éppen egy idősebb urat próbál átsegíteni a teafüválasztás nehézségein.

Mikor elveszem és megnézem a nekem tetsző zacskót, otthagyja a bizonytalankodó urat és mesélni kezd. „A gödöllői kastély kertészetéből származnak az alapanyagok. Mindegyik tea nagyon finom” – magyarázza. Arra a kérdésemre, hogy melyiket inná meg, azonnal rávágja: „a Négyévszakot”. De csalódást okozok neki, mert nekem a csillagánizsos, borókabogyós, kakukkfüves Hajnali Lélegzetre esik a választásom. Az idősebb úr viszont a Hercegek teájával kokettál. A választás nehéz, ezért próbál megbizonyosodni annak helyességéről, és megkérdezi az eladót viccelődve: „ha megveszem és megiszom, az leszek, ami a tea neve?”. Az eladóval egymásra nézzünk, nekem megjelenik lelki szemeim előtt a Benjamin Button különös élete című film, ahol a hős folyamatosan fiatalodik, egyre daliásabb lesz. Hogy az eladónak mi jutott az eszébe, az nem derül ki, inkább csak zavartan mosolyog. Hezitálásunknak az a vége, hogy a bácsi visszateszi a teát, mert ha nincs ígéret, nincs vásárlás sem.

A zavart mosolyt aztán felváltotta a mesélés. Az eladó elmondta a Mikulásról, hogy „tegnap volt itt, akkor nagyon sok gyerek jött el. Hozott nekik szaloncukrot”. És az is kiderült, hogy a most egyedül árválkodó rajzolásra szánt asztalon galériákért kiáltó gyerekalkotások születtek. De, hogy ma is eljön-e az ősz szakállú gyerekkedvenc, nem tudja megmondani. Mivel a pályát még egyengetik, a Mikulásról semmi hír, inkább hazaindulok. Egy csomag teával gazdagabb lettem, viszont egy korcsolyázási élménnyel szegényebb, de ezt még januárig, az adventi programok végéig bepótolhatom.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ferencker.blog.hu/api/trackback/id/tr9212023229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.