Ferencker

Kimcsi és K-pop - avagy egy csipetnyi koreai kultúra Ferencvárosban

2017. április 12. 14:35 - sz.klara

A Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként háromnapos program keretében rendezték meg idén a Koreai Kulturális Napok elnevezésű rendezvényt a Bálnában. A Koreai Kulturális Központ szervezésében létrejött program célja volt népszerűsíteni és kicsit közelebb hozni a tőlünk már csak földrajzi szempontból is igencsak távol eső Koreai-félsziget lenyűgözően színes és izgalmas kultúráját a magyar közönséghez.
img_20170408_153344.jpg

Szombat délután nagy ujjongatás és dobszó hangja fogad, miközben a Fővám tértől a Bálna felé sétálok. Közelebb érve látom, hogy a nézelődők gyűrűjében éppen zenés táncbemutató zajlik, amit a kulturális programra érkezők mellett a közeli bárban ücsörgők is láthatóan nagy érdeklődéssel figyelnek. A koreai Pocheon város mosolygós tánckara az erős szél ellenére is töretlen lelkesedéssel ropja táncát a tradicionális dobok által diktált ütemre, miközben a háttérben hanbokba (tradicionális koreai viseletbe) öltözött magyar lányok járnak valamiféle legyezőtáncot szintén bekapcsolódva a produkcióba. A vidám népitáncos bemutató végeztével az épület belseje felé veszem az irányt, ahol már javásban zajlanak a Koreai Kulturális Napok további ingyenes eseményei.
img_20170408_154523.jpgEgy csapatnyi láthatóan szintén a koreai programokra igyekvő tinédzser gyűrűjében felkeveredek a Bálna emeletére, ahol az épület tágas tereit jól kihasználva, hatalmas félkörívben felállított tematikus sátrak fogadnak. Ezekben a kalligráfiától a legyezőkészítésen át a koreai nyelv és a hangeul (koreai abc) alapjainak elsajátításáig számos program kínálja magát arra hogy a résztvevők fejest ugorjanak a koreai kultúrába. A szervezők még egy kis játékkal is ösztönözik a látogatókat a minél nagyobb aktivitásra: aki legalább öt különböző programon részt vesz 1-1 matricát gyűjtve be ezzel, az valamilyen apró ajándékra számíthat. Az ötlet láthatóan bevált, ugyanis mindenhol kígyózó sorokat látni, főleg a kalligráfia és a k-pop (koreai popzenét bemutató) sátrak környékén.

img_20170408_155301.jpg

Az egészen kicsi gyerekektől a 70 éves hölgyekig minden korcsoport képviselteti magát az eseményen és ahogy körbekérdezek az derül ki a számomra, hogy sokan már régebb óta érdeklődnek a távol-keleti ország - főként a koreai filmek, a zene és a tradicionális konyhaművészet - iránt. Meg merem kockáztatni, hogy csak alig lézenghet itt olyan ember, aki tényleg semmit nem tud a koreai kultúráról, a programok mégis láthatóan mindenkit lekötnek. Az egyre nagyobbra duzzadó embertömegben végül inkább felhagyok a matricagyűjtéssel és átsétálok a ‘Daejac - Részegítő Tavasz Magyarországon’ elnevezésű kiállításra, ami a hagyományos koreai szeszesitalok készítésének és fogyasztásának szokásaiba nyújt bepillantást.

img_20170408_164518.jpg

img_20170408_165018.jpg

Végezetül a Bálna végében felállított színpad felé veszem az irányt, ahol már javában tart a k-pop táncbemutató a Home Made Asia nevű formáció tolmácsolásában. A köréjük gyűlt fiatalok szinte sztárokként ünneplik a Dél-Koreát is megjárt táncosokat, a többi ember pedig érdeklődve nézi, ahogy eltáncolják a profin begyakorolt koreográfiákat. Popzenének, sorozatoknak vagy bármi másnak hála, de úgy tűnik, hogy az ilyen távoli kultúrát bemutató eseménnyel Budapesten is csurig lehet tölteni egy ekkora épületet.

 

Szólj hozzá!

„Teste finomabbszálu hímzés” - divatparadicsommá változott a Bálna

2017. április 03. 16:52 - DorHarm

 

A Corset - A divat dualizmusa, avagy a dualizmus divatja, két napos rendezvény első napján érkezek meg a fashion show-ra. A legelegánsabb H&M-es ruhám van rajtam, bár még így is egészen biztosra veszem, hogy alul leszek öltözve.

 

Sejtésem csak részben igazolódik be, a közönség soraiban hozzám hasonló földi halandók is egyaránt megtalálhatóak, a ránézésre a divat világában mozgó bennfentesekkel együtt. A kezdés előtt negyed órával érkezem és megdöbbenve tapasztalom, hogy a terem félig üres, holott a Facebook eseménynél már egy napja kiírták, hogy betelt a regisztráció. Pár perc nyugodt ücsörgés után konstatálom, hogy ez az a világ, ahol nem gáz a folyamatos szelfizgetés, sőt, szinte előírásszerű. Talán nem is a divatbemutató (pardon, fashion show, ahogyan itt mondják) a lényeg, hanem az adott ember jelenléte, amit egy kötelező fényképpel örökít meg. A háttérben híresebb DJ-k számainak akusztikus változatai szólnak: menő és kifinomult egyszerre. Egy programfüzetbe jegyzetelgetem magvas gondolataimat, miközben úgy érzem, hogy a másik sorból furcsa pillantásokkal méregetnek, ezért előveszem a telefonomat és lövök pár képet, hogy ne legyek környezetidegen. Az elegánsabb nézők is megérkeznek, a termet finom parfüm illat lengi be.

 

17522090_1460743617283146_1133825645_o.jpg

 

Lassan elkezdődik az első program, a Corset – Divatpályázati fashion show. A bemutatóra a Budapesti Tavaszi Fesztivál írta ki pályázatát, és arra keresi a választ, hogy egy korhű elemekkel díszített fast fashion öltözék miként lehet egyszerre mai és hordozhatja magán a dualizmus korának stílusjegyeit is. Az első ruhán bevallom, nem fedezek fel semmit a dualizmusból, egyszerű, egyenes szabású, fekete ruha, hátul fehér mintás betéttel. A tömeg feszülten vizslatja a kifutón lépkedő modelleket, ahogyan az lenni szokott, néhány darab kifejezetten tetszik, főleg egy fehér blúz és vörös szoknya párosítás nyeri el a tetszésemet. A show alatt végig azon gondolkozom, hogy vajon ki fog nyerni? Azonban az eredményhirdetésre csak vasárnap fog sor kerülni.*

A fél órás bemutató után egy kerekasztal beszélgetés következett Bódis Boglárkával, az Elysian márka tervezőjével, és Pintér Judittal, a Glamour Magazin vezető divatszerkesztőjével. A beszélgetés központi témája a két napos esemény nevét ihlető corset, azaz a fűző volt. A nézők jelentős része kisétál a teremből, ami engem megdöbbent, hiszen egészen érdekes információkat tudok meg. Például azt, hogy már a kislányokat is fűzőbe kényszerítették, valamint egy magára valamit is adó nőnek tíz különböző fűzője is volt. Egy reggeli fűző, volt egy a lovagláshoz, a fürdőzéshez, egy merevítő nélküli az alváshoz, több nappali fűző, valamint báli fűző is, és ami a legérdekesebb, hogy kifejezetten terhesfűző is volt.

 

17761347_1460731467284361_1823939962_o.jpg

 

A beszélgetés után Pintér Judit divatbemutatója következik, a kollekciót Charles Baudelaire Mindenestül című versének egyik sora, „Teste finomabbszálu hímzés” ihlette. Az Elysian bemutatója mellett Nora Sarman kollekcióját is megtekinthetjük. Az Elysian darabok könnyedek és kifinomultak, a Baudelaire verssor fényében abszolút értelmet nyernek. A divatbemutató után megismerkedhetünk a dualizmus smink és hajviseletével. Slovicskó Kata sminkmester szerint a korszakra a lágyság, finomság, természetesség jellemző. Az arcra pirosítót és púdert használtak, az ajkak kapták a sminkben a legnagyobb hangsúlyt, de azok is a természetesség jegyében voltak kifestve, fáradtabb pirosas, matt rúzzsal. A szemeket a pillák tövében kihúzták tussal, majd fekete spirállal az alsó és felső pillákat is kifestették. A szemöldököt szintén természetesen erősítették meg barna színnel. A frizurát Papp Zsolt, a Wella kreatív csapatának tagja készítette el. Egy dús, loknis kontyot láthattunk, akkoriban a nők minden nap sütötték a hajukat, gyakran póthajakkal érték el a dúsabb hatást, valamint fejdíszeket is raktak az elkészült frizurába. A smink és frizura bemutatása után következett a KATTI ZOÓB fashion show, aminek a kezdetére már rendes telt ház lett. Megjelentek a hostessek is, akik csak most kezdték el ellenőrizni a regisztrációkat, ez kicsit kellemetlen volt, mert mindenkit kiküldtek a teremből, hogy aztán újra visszaengedhessenek. Ennek ellenére a bemutató nagyon élvezetes volt, különösen bájossá tették a kisgyerek modellek, akik hol vigyorogva, hol feszengve vonultak végig a kifutón. Különösen az utolsó báli ruha, egy fekete, fűzős, ejtett vállú darab ragadott meg. A buggyos, ejtett vállak a dualizmus korában feltehetően feslett nő benyomását keltették volna, de itt, a 21. században, a farmeres és rövid szoknyás nők közegében királyian hatott.

 

17778634_1460745040616337_1923628247_o.jpg

 

A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik centrális témája az éppen 150 éve megkötött kiegyezés, és az ezt követő dualizmus. Ennek szellemében került megrendezésre a Corset – A divat dualizmusa, avagy a dualizmus divatja címet viselő két napos rendezvény, április 1-2 között a Bálna Budapest Rendezvényközpontban.

 

 

 

* A divatpályázaton a GLAMOUR különdíját Klausz Annavirág nyerte styling kategóriában.

Szólj hozzá!

Lépj be te is a 9. kerületi geek univerzumba!

2017. április 01. 19:48 - FodiKitti

Az internetkávézók kora lecsengett, de az e-sport bárok visszahozzák a motivációt, hogy beüljünk valahova internetezni egy pohár ital mellé, igaz nem Facebookozás, hanem játék céljából. A Barcraft 1 nemcsak a IX. kerület egyetlen e-sport bárja, hanem Magyarország első ilyen jellegű játékterme.

A Nagykörúton található Barcraft e-sportbár azoknak nyújt kikapcsolódást, akik szeretik PC-s, konzolos játékokkal vagy sorozatok alapján készült társasjátékokkal elcsapni az időt. Ők mind a geek univerzum tagjai, akik egy fogyasztott ital árán korlátlanul használhatják a bárban lévő gépeket és játékokat. A bár tehát a régi internetkávézók alapelvén működik: ha fogyasztasz, használhatod a gépeket, külön azokért nem kell fizetni.

A Barcraft berendezése már önmagában meghozza a játékhoz a kedvet. A műanyag asztalokra a játékok borítói vannak rányomva, a falon tévék függenek, amiken az aktuális e-sport eseményeket adják. Hogy a laikusoknak is érthető legyen: a Barcraftban tévén izgulhatjuk végig, ahogy mások játszanak. A neonfényben úszó pult mögött találom meg az üzlet vezetőjét, Hajdú Balázs (geekeseknek csak: Balázs Balázs), aki engem mint laikus beavat abba, hogy mit is takar az e-sport, mikkel lehet játszani a Barcraftban.

„Alapvetően az, amit mindig rá szoktunk rakni a gépekre, azok a populárisabb e-sport játékok. Például a Counter Strike: Global Offensive, a League of Legends, a Defense of the Ancients 2. része, Starcraft, Heroes of the storm, Hearthstone, Diablo. Ennek ellenére igyekeztünk, hogy ne csak egy gameres témát alakítsunk ki, hanem cél volt az is, hogy értsünk a sorozatokhoz, filmekhez, asztali szerepjátékokhoz, társasjátékokhoz. Vannak asztalon játszható kártyajátékaink, például a Trónok harcának is van egy ilyen játéka” – meséli Balázs, de hozzáteszi, hogy ha valaki előre szól, akkor szinte bármilyen játékot be tudnak szerezni.

A bárnak vannak állandó programjai is, amikre lehet jelentkezni, például vasárnap társasjáték napot, kedden kártyajáték napot tartanak, ahol a díjazottak ingyen sört vagy valamilyen italt kapnak jutalmul. Balázs azt mondja, hogy nagyobb programok és események, inkább a Barcraft 2-ben, a Barcraft 1 nagytestvérében szoktak lenni, mivel az egy jóval nagyobb hely. A Barcraft 1 tényleg nem rendelkezik hatalmas játéktérrel, a számítógépek is, és a konzolok is az emeleten vannak, lenn pedig a bár része, ahol lehet fogyasztani és az asztaloknál társasjátékozni. Balázs szerint a pici hely nem jelent hátrányt, mert mindenki nagyon toleráns. Senkit sem szoktak egy bizonyos idő letelte után felállítani az asztaltól, ezért ha valaki új érkezik, akkor udvariassági alapon juthat géphez.

A Barcraftban a játék nem minden, az itteni játékosokat nem szemüveges kockáknak kell elképzelni, akik csőlátással csak a monitort nézik, ugyanis nagyon nagy a hely közösségformáló ereje.

„Vannak többen, akik csak fogyasztani járnak, bár ez egy tematikus bár, ezért az idejárók 95%-a benne van a geek univerzumban. Szerintem a legtöbben azért járnak ide mert, ha ide bejön valaki, és hozzászól egy idegen emberhez, akkor biztos, hogy lesz olyan téma, amiről tudnak beszélgetni. Sokan járnak ide baráti körökből is, de szoktak új emberekkel is ismerkedni. Gyakran látom, hogy van, aki nem akar otthon játszani, beül ide, vesz egy italt, aztán leülnek még ketten és félóra múlva már azt látom, hogy együtt játszanak, egy csapatban valakik ellen.”

Azt gondolnánk, hogy ez egy tipikusan fiús hely, pedig Balázs szerint fele-fele arányban járnak nők és férfiak a bárba, mert vannak olyan játékok, amik kifejezetten lányoknak készültek, ráadásul a legtöbb játékban a karakterek fele nő. A korosztály is elég vegyes, 14 és 40 év között fordulnak meg itt játékosok, akik tematizált italok közül válogathatnak. A Barcraftban kérhetünk a kedvenc játékunk valamelyik fiktív hősét idéző koktélt. Például a League of Legends kalózhölgyét úgy keltik ital formájában életre, hogy egy háromdecis pohár tetejére állítanak két színnek megfelelő felespoharat, ami Miss Fortune két fegyverét jelképezi.

Ha egy hasonlón avatatlan, geek univerzumon kívüli lény betéved, mint amilyen én vagyok, akkor a Barcraftban dolgozók minden erejüket bevetve segítenek neki megtanítani a játékokat. Kérésemre egy egyszerűnek mondott játékot választ ki nekem Balázs, a Heartsone nevű kártyajátékot, amiről egy óra vesztes játék után is csak annyit tudok elmondani, hogy valamiféle gyűjtögető kártyajáték, ahol a szörnyek egymást támadják. Az, hogy én mennyire nem tartozom ebbe a világba, teljesen egyértelmű, de a hasonlóan inkompatibilis játékosoknak vigasztalásképpen ott van a polc tetején a Monopoly és a Gazdálkodj okosan.

Balázs elmondása alapján pénteken és szombaton van a legnagyobb teltház, de a hétköznap délután ellenére találtam olyanokat, akik már javában a játék közepén voltak.

„Most hétköznap napközben vagyunk és volt egy szabad órám, amit nem tudtam eltölteni, úgyhogy gondoltam, bejövök ide egy kicsit kockulgatni – meséli Máté, aki a League of Legendsszel szokott játszani.

Egy másik játékos Beni, szintén a felszabadult idejét üti el itt.

„Azért járok ide, mert akciós a sör – mondja nevetve. Otthon is tudnék ezekkel a játékokkal játszani, de messze lakok és volt egy lyukas órám a suliban.”

A Barcraft délután kettőkor nyit, ezért sok iskolás ilyenkor szokott betévedni. Balázs azt mondja, hogy jó páran a gépek és az internet minősége miatt is járnak ide, mert vannak olyan játékok, amik magas grafikával élvezhetők igazán, amihez azért nem árt egy jó videókártya.

Ha elégedettek voltunk a hellyel és az italokkal, akkor az úgy nevezett jachtos külbiben versenyeztethetjük a kedvenc képregényeinket vagy játékainkat, attól függően, hogy melyikbe dobjuk a borravalót. A versenynek nincs tétje, de jópofa.

 

 

 

Szólj hozzá!

Ferencváros régen és ma

2017. március 29. 20:01 - sz.klara

Budapest utcáin járva minden irányból körbevesz minket a történelem és ez alól természetesen Ferencváros sem kivétel. Szinte minden nap elsétálunk mellettük, de arra már sokkal ritkábban jut idő, hogy elmerengjünk, vajon hogyan is nézhetett ki egy-egy régi épület és a környezete a múltban. Az alábbi képes összeállítás egy kis segítséget nyújthat ennek megfejtésében.

A Bakáts téri Assisi Szent Ferenc templom 1900 körül és 2017-ben.

Boráros téri Borárus szoborcsoport 1983-ban és ma.

Az 1900-as években még mozgalmas piac üzemelt a Petőfi híd lábánál.

A Lechner Ödön tervei alapján épült Iparművészeti Múzeum 1900-ban és ma.

A Központi Vásárcsarnok 1930-ban és most.

Örökimádás templom az Üllői úton 1963-ban és most.

Soroksári út a Dandár utcánál 1973-ban és 2017-ben.

Képek forrása: Régi: Fortepan.hu Mai: Szinok Klára

Szólj hozzá!

Kisállatbarátok mennyországává változott a Lurdy

2017. március 29. 07:06 - DorHarm

A Nemzetközi Macskakiállítás és kisállat-bemutatón nem volt hiány a cuki, ijesztő, szőrös, szúrós, pikkelyes, csupasz állatokban, március 18. és 19. között, a Lurdy Konferencia és Rendezvényközpontban.

A Lurdy házban tanácstalanul keresgélem a Rendezvényközpontot, ezért majdnem betévedek a Macskakiállítás melletti terembe, ahol a Budapesti Autonóm Gyülekezet tartja éppen vasárnapi istentiszteletét. Gyorsan megtalálom a másik termet is, ami előtt már reggel tízkor hatalmas sor kígyózik. Kissé furcsán nézek a bejárat mellett felállított Avon standra, hiszen tudtommal a kisállattartáshoz nem sok köze van ennek a kozmetikai cégnek. A terembe belépve egy hatalmas vásár közepén találom magamat. Mindent lehet kapni, hámokat, csengőket, kosarakat és takarókat, és rengeteg tápot is, aminek főleg a macskákhoz, de egyéb kisállatokhoz, nyuszikhoz, sünökhöz is köze van.  Vagy nincs köze semmilyen állathoz, hiszen az egyik porszívós stand mellett két nőt fedezek fel, akik grafológiai elemzést vállalnak.

Tovább indulok a búza mentes és egyéb különleges macskatápok utcáján. A pultok macskatakarók, játékok, ketrecek, hámok és még ki tudja, milyen kiegészítők sokaságától roskadoznak. Előttem egy ingerült anyuka okítja a gyerekét: „Nem fogsz rajzolni, azt otthon is lehet! Ha már kifizettem egy rakat pénzt, akkor a macskákat fogjuk megnézni!” A kislány szomorú fejjel kódorog utána. Közben más gyerekek arcfestést is kapnak, én meg még mindig nem láttam sehol egy macskát vagy sünt. Utóbbiak tudtommal egy külön részlegen versenyeznek. Az egyik festhető, kerámia állatkákkal megrakott pult mellett bekanyarodva meglátom a színpadot. A terület zsinórral van elkerítve a lelkes tömegtől.

Vagy egy macskát szorongató versenyző viharzik el mellettem, vagy egy lelkes család nyomakszik közelebb a zsinórhoz. Tovább indulok megkeresni a sünöket. A kiegészítőket árusító teremből kilépve a macskák ketreceinél találom magamat. Orrfacsaró macskaszag csapja meg az orromat. Néhány ketrec roskadozik a kupáktól, soknak a tetején büszke tábla hirdeti lakójának a nevét.

A termeknek a során még mindig nem értem végig, így megyek a következőbe, ahol a rágcsálók tanyáznak. Azt hiszem nem látok jól, hiszen az egyik ketrecből egy óvodás gyermekkel egy méretű óriás nyúl kacsingat rám. Közelebbről is megvizsgálom, hátha egy kellékkel vagy mutánssal van dolgom, de nem, ez egy ilyen fajta nyúl, méghozzá óriásnyúl.

17548842_1454900557867452_1790030167_o.jpg

Miután ebbe az információba is belenyugodtam, szemügyre veszem az általam normálisnak tartott, sztenderd nyulakat is. Tökéletesen hozzák azt, amit egy nyúltól elvárunk. Aranyosak, szőrösek, tollászkodnak, kaparják a ketrec alját. De itt még mindig nem értem a kiállítás végére, az egyik ajtón megpillantok egy táblát, ami a sünök lelőhelyét hirdeti. A sünis teremben elsőként hüllőket fedezek fel, amin már szinte meg sem lepődöm. A hüllőket gondozó férfi lelkesen rakosgatja az óriáskígyót a köréje tömörült nép vállalkozó szellemű tagjainak a nyakába. Mellettük különféle pókok sorakoznak a terráriumokban. A pókos asztalnál nem időzök sokáig, inkább a sünöket veszem szemügyre. Az első jószág például fehér, de van itt vörös és szürke is. Az egyik tenyésztőtől megtudom, hogy ez azért van, mert afrikai fehér hasú törpe sünöket látok.

17622531_1454901014534073_1528842648_o.jpg

Ez azért van, mert a hazánkban élő sündisznó védett állat és nem lehet tenyészteni vagy házi kedvencként tartani. Az itt élő, keleti sün  jóval nagyobb az afrikai fajtánál. A legnagyobb különbség köztük az, hogy az afrikai sün nem alszik téli álmot, az élethosszuk is rövidebb, így az öt év szép kornak számít. Ez a fajta rengeteg színben és méretben létezik. A tenyésztő egy albínót mutat meg nekem, de összesen 104 színben is előfordulhat ez a fajta sün.

17548983_1454900807867427_702035833_o.jpg

A táplálkozásuk is kifejezetten sokrétű. „Van ilyen apró szemű száraztáp, cicának. Az az alap, amit ők esznek. Ezen felül esznek lisztkukacot, gyászbogárlárvát, tehát ezt imádják, de csak heti 2x szabad adni nekik, többször nem, mert ugye az csak fehérje és abból ő gyakorlatilag annyit eszik, amennyit elé raksz, erre ügyelni kell. Gyümölcsök, zöldségek, abból elég válogatósak, de amit még imádnak, az a tojás, rántottának megcsinálva. Szárított hal, csirkehús, hal, ami nem fűszeres különösebben, olajos halat is lecsöpögtetem és azt is.”

Közben egyre nagyobb lesz a tömeg, rengeteg a kisgyerekes család. A konferencia központban kezd elfogyni a levegő, a fülledt emberszag keveredik az állatok szagával.

Szólj hozzá!

A hóvirággal együtt a tolvajok is előbújnak

2017. március 16. 14:08 - DorHarm

A hóvirág a tavasz első hírnöke, megjelenésével jelzi a jobb idő közeledtét, azonban a napsugarak nem csak a hóvirágot csalogatják elő, hanem a tolvajokat is. Erről a problémáról tájékoztat minket Ferencváros Televíziója, a 9.tv is.

 

A televízió YouTube csatornáján, a Biztonsági Zóna nevű műsor március hatodikai videójában a tavasszal megnövekvő ékszer és kerékpár lopásokra hívják fel a lakosság figyelmét.

A jó időnek köszönhetően egyre kevesebb ruha takarja ékszereinket, ami lehetőséget ad a tolvajoknak az úgynevezett nyaklánc kitépésre- árulja el Ámán András, rendőr alezredes. Emellett a közterületen tárolt kerékpárok száma is nő, ami még több lehetőséget nyújt a kerékpár tolvajoknak.

 

 

 

A nyaklánc kitépésnek főleg az idősebb generáció tagjai vannak kitéve, erre fel is hívja Ámán András a videóban a figyelmünket és körültekintésre kéri ezt a korosztályt. A bajt megelőzhetjük, ha a ruha alatt, vagy egyáltalán nem hordunk az utcán nagyobb értékű ékszert.

 

Ámán alezredes szavait a számok is megerősítik, a Belügyminisztérium Koordinációs és Statisztikai Osztályának adatai szerint országos szinten az enyhébb hónapokban tényleg magasabb a lopások száma. Azonban megnyugtató látni, hogy a 2017-es és 2016-os adatok már jóval kevesebb lopásról számolnak be országos szinten a 2012-es összesítéshez képest.

 

A IX. Kerületi Rendőrkapitányság nyilvános adatai szerint Ferencváros közterületét 65 térfigyelő kamera pásztázza, melyek a tapasztalatok szerint elrettentik a kerékpár tolvajokat a bűncselekménytől. Ha mi is odafigyelünk arra, hogy kerékpárunkat térfigyelő kamera közelében, megfelelő kivitelezésű lánccal zárjuk le, valamint nem hordunk nagyobb értékű ékszereket az utcán, akkor nagyobb eséllyel kerülhetjük el azt, hogy áldozattá váljunk.

Szólj hozzá!

A Ráday-éttermek a pórnépet is kiszolgálják

2017. március 16. 13:17 - FodiKitti

Egy átlagos fizetésű magyar ember vagy egy egyetemista a Ráday utca étteremsorán végig sétálva, egy-egy étlapba belepillantva megrökönyödik az árakon: ez turistáknak és milliomosoknak való! Aztán bemegy az utca közelében lévő egyik kifőzdébe gondolván, hogy ott olcsóbban jut ebédhez. A valóság az, hogy a Ráday utcán a pórnép akár olcsóbban is étkezhet, mint egy kifőzdében.

Azok az egyetemisták vagy alacsony fizetésű környéken dolgozók, akik a Kálvin tér környékén akarnak ebédet szerezni maguknak, több lehetőség közül választhatnak. Ehetnek az Istanbul Kebabban gyorskaját, vihetnek egy tésztát a PASTA-ból vagy bemehetnek a Manna ABC-be zsömlét és párizsit venni, de a Ráday utca éttermeit általában mindenki messzire kerüli, mert az a tévhit él az emberekben, hogy ott csak háromezer forint felett lehet egy főételt kapni. Ezek az éttermek viszont tisztában vannak vele, hogy csak a néha napján – leginkább nyáron – betévedő turistákból nem fognak megélni, ezért jutányos áron minden hétköznapra ebédmenüket hirdetnek, hogy az átlag magyar embert is becsábítsák. A kifőzdék mellett szólhat, hogy többféle étel közül választhatunk, míg a Ráday-éttermek egy adott menüt kínálnak, viszont ez nem jelenthet akkor problémát, ha hajlandóak vagyunk megnézni a többi étterem napi menüjét is. Szinte biztos, hogy a sok étterem valamelyike tud fogunkra valót nyújtani.

Az utca szinte mindegyik étterme kínál nekünk dél és két óra között ebédet, mind ezer forint körül, két vagy háromfogást is. Három napon keresztül teszteltük az éttermeket és az ételeket, és hasonlítottuk össze, hogy hol a legfinomabb az étel és hol éri meg a legjobban enni.

Az első napon rögtön a Kálvin térhez közeli Il Mezzo éttermet próbáltuk ki, mert míg a többi Ráday-étteremben 1190 forintért csak egy levest és egy főételt lehet kapni, addig itt három fogást és mellé még 2dl szörpöt.

Az éttermek egyik nagy előnye a kifőzdékkel szemben, hogy nem a menzamódszerrel kell sorban állni, hanem kényelmesen leülhetünk és élvezhetjük az étterem-feelinget, ahogy a pincér kiszolgál minket. Tavasszal és nyáron pedig különösen hangulatos, ugyanis szinte mindegyik étteremnek van kiülős része muskátlikkal és napernyővel.

Az Il Mezzonban az első fogás burgonyakrémleves volt, kellemes ízzel, szépen tálalva. Amint elfogyasztottuk a levest, jött a pincér és máris tálalta a rozmaringos kacsamelleket sütve, steakburgonyával. Az adagok ugyan nem túl nagyok, egy nagydarab, nagyétkű embernek valószínűleg nem egy ereszd el a hajam ebéd, de ha végig esszük mind a három fogást, akkor teli bendővel távozhatunk. Az Il Mezzo adagjaiban mérve talán nagyobb is, ugyanis ez volt az egyetlen hely, ahol a desszertet, a túrós rétest elvitelre kellett kérnünk. Mindössze tehát 1190 forintért ettünk három minőségi fogást, ahelyett, hogy 1500 forintért vettünk volna a nem messze lévő Kicsi mamában egy menzaminőségű főételt.

A második nap a Paprika Jancsi, hangzatos nevű étterembe megyünk be, ami első ránézésre a legolcsóbb, bár nem a legjobb ár-értékarányú helynek tűnik, ugyanis 960 forintért ehetünk itt egy levest és egy főételt, de desszert nincs. Ennél az étteremnél viszont plusz az, hogy kétfajta főétel közül választhatunk, ha esetleg az egyiket nem szeretnénk.

A felszolgált lebbencsleves olyan gazdag volt, hogy akár még a kanál is megállt volna benne és a zamatában sem találtunk kifogást. A bácskai rizseshús és a brokkolival töltött jércemell közül, mi az utóbbit választjuk, mellé krumplipüré járt. A brokkoli krémesen oszlik szét a panírozott jércemellben, amit kellően puhára sütöttek. A krumplipüré kissé sós volt, állaga selymes, de nem pépes. Üdítő nem jár a menü mellé, de a pincértől kérhetünk egy kancsó vizet.

Elégedettek voltunk az étel minőségével, jól is laktunk, de elgondolkodtató volt, hogy nem éri-e meg jobban az Il Mezoban három fogást enni 200 forintért drágábban.

A harmadik választott éttermet hagytuk utoljára, a Vörös postakocsit. Az étterem meglehetősen híres, többek között a drága ételeiről is, mégis ár-érték arányban a Ráday utca legjobb menüs helye. Mindössze 950 forintért ehetünk levest, amiből svédasztalos módon annyiszor szedünk, ahányszor csak szeretnénk, választhatunk két főétel közül, amelyből az egyik rendszerint vegetáriánus, kapunk házi készítésű desszertet és mindemellé jár egy pohár választott üdítőital.

A házi tyúkhúsleves cérnametélttel zöldségekben kellően gazdag, és a pincér még biztat is minket, hogy merjünk le az aljára, de ha nem elég a leve, akkor szívesen hoz még nekünk.

A második fogás párizsi csirkemell volt burgonyapürével. A köret magasan lepipálta a Paprika Jancsi burgonyapüréjét, nagyon eltalálták mind az ízét, mind az állagát.

A desszert nem volt akkora adag, mint az Il Mezo étteremben, ellenben finom volt a kis lekváros batyu.

A Vörös postakocsi kétségkívül viszi a Ráday-éttermek ár-érték versenyét, de valójában nincs nagy különbség az árak és az ételek minősége között. Az biztos, hogy sokkal jobban megéri itt eltölteni egy ebédet, mint enni egy kebabot vagy pénzt kidobni egy kifőzdei minőségű túlárazott ételre.

Szólj hozzá!

A napsütés a társasjátékok legnagyobb konkurenciája

2017. március 12. 13:15 - DorHarm

Tudatában voltam annak, hogy felnőttként ki fogok tűnni a társasozó gyerekek tömegéből a Társasjáték délelőttön a Ferencvárosi Művelődési Központban, de sajnos a tömeg elmaradt. Vajon rá lehet-e még venni a mai gyerekeket arra, hogy szombat délelőtt a videojáték helyett a társast válasszák?

A napsütéses szombat délelőtt kemény konkurenciája volt az első Társasjáték délelőttnek a Ferencvárosi Művelődési Központban, pedig a felvonultatott játékok a legtöbb korosztály igényeit kielégíthették volna.

2017-03-04_10_59_55_1.jpg

A több alkalmasra tervezett rendezvénysorozatot a Béthel Alapítvány a "Jól vagyok, mert jó vagyok", Nemzeti Tehetség Program keretein belül valósította meg, és célja Román Miklós, a Béthel Alapítvány munkatársa szerint a szemléletformálás. Nem hiába hirdették No Phone. No Computer. Only Games. szlogennel az eseményt, hiszen a játékok segítségével szeretnék népszerűsíteni a kütyü mentes életet.

17200528_1437994186224756_52531122_o.jpg

Beszélgetés közben én is kipróbálom a játékokat és segítek egy kisfiúnak, akinek a nagymamája nálam kevésbé lelkes. Kiderül, hogy náluk csak szombatonként van megengedve a videojátékozás, és a gyerekek már egész héten ezt várják. Ennek ellenére a kisfiút alig lehet haza rángatni az eseményről. Minden játékot ki akar próbálni, körbe járja az asztalokat és lelkesen meséli, hogy melyik lett végül a kedvence. Úgy tűnik a dolog működik. A kisfiúhoz hasonlóan én is beleragadtam a játékba, sokáig gondolkoztam azon, hogyan tudom kijuttatni a bábut a labirintusból, vagy egy másik játék esetében, hogyan tudom megépíteni a mágneses darabkákból a kártyán látható alakzatot.

Valószínűleg társaságban még élvezetesebb lenne egy ilyen délelőtt, de ahogyan azt Román Miklós is kiemeli, az embereket megmozgatni manapság elég nehéz feladat. Pláne, ha ilyen szépen süt a nap - teszem hozzá gondolatban.

Reméljük, hogy az érdeklődés csak nőni fog a mostanihoz képest, hiszen április, május, júniusban is terveznek egy-egy alkalmat.

 

Szólj hozzá!

A Dandár fürdő ma is a népért van

2017. március 09. 11:43 - sz.klara

Pár napja érdekes élményben volt részem, ugyanis bepillantást nyertem a Ferencváros kellős közepén álló Dandár Gyógyfürdő kulisszái mögé. A fürdőbejáráson nem csak azt tudtam meg, hogy ez az épület gyakorlatilag a környékbeliek egyetlen mosakodási lehetőségét jelentette a 20. század elején, hanem azt is, hogy a fürdő milyen fejlesztéseknek köszönhetően nyerte el 2016-ban a Magyar Termék Nagydíj kitüntetést.

28-b.jpg

A Dandár fürdőt alapvetően sokkal kevesebben ismerik, mint a “nagy testvéreit” a Gellért, a Rudas vagy épp a manapság már a turisták mekkájának számító Széchenyi fürdőt, még annak ellenére, hogy ezt a helyet is gyakran reklámozzák - mostanában például épp a 2-es metróban kihelyezett plakátokon. Holott a kedvező árai miatt - amivel talán csak a budai oldalon található Király fürdő versenyezhet - elsőre azt gondolhatnánk, hogy mindig is özönlöttek ide a vendégek, ez azonban egyáltalán nincs így. A fürdő egyébként ugyanúgy a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. tagja, akárcsak az előbb említett többi fürdő, teljesítményében viszont sokáig kilógott a sorból.

A kívülről klinkertéglákkal kirakott art deco épület keresztül-kasul való bejárása alatt Vékes Orsolya fürdővezető rögtönzött történelemóra keretében mesélt nekem az épület történetéről. Megtudtam például, hogy a gyógyfürdő - amely még a 30-as évek elején Maróthy Kálmán tervei alapján épült meg és került átadásra - eredetileg népfürdőként funkcionált és egészen a 70-es évek végéig nem rendelkezett saját ásott gyógyvizes kúttal. Sokáig ráadásul csak a belső, központi részben volt medence, az épület többi részén pedig egy törvényi rendelet nyomán a környező, fürdőszoba nélküli lakóházakban élők mosakodására szolgáló kádhelyiségek voltak kialakítva, aminek a nyomai máig fellelhetőek a helyszínen. Az épület tehát a profilját tekintve ekkoriban még kizárólag tisztasági fürdőként funkcionált. A csavar ott következik, hogy saját kút híján ekkoriban a gyógyvizet a Széchenyiből tartálykocsikon szállították át ide és ez a gyakorlat egészen 1978-ig, a fürdő teljes felújításáig és saját kútjának - amit a Boráros térnél találtak, de azóta ki is apadt - a kiásásáig így is maradt. Ma egyébként egy 2000-ben a Nemzeti Színház előtt talált gyógyvizes forrásnál fúrt kútból nyerik az itt keringetett gyógyvizet.

A Dandár fürdőre sokáig, mint “mostoha gyermekre” tekintett a vezetőség a nagy múltú és sokkal jobb bevételi eredményeket generáló gyógyfürdők mellett. “A Dandár fürdő mindig a népnek volt”- folytatta a vezetőnő kiemelve, hogy nem tudják és nem is akarják felvenni a versenyt a jóval grandiózusabb és turisták által is keresettebb fürdőkkel. Helyette máig itt a legolcsóbbak a belépő- és masszázs árak a beutalt betegeknek és idetévedő fürdőzőknek egyaránt, amihez a jövőben is tartani akarják magukat. Úgy véli, hogy szükség van egy megfizethető fürdőre, aminek - a romkocsmákhoz hasonlóan- az adhatja meg a varázsát, hogy a helyiek bejáratott “titkos helyeként” szolgál. 2013-tól újabb felújítások kezdődtek a fürdőben: első körben többek közt új vizes blokkokat építettek ki és fokozatosan télen-nyáron egyaránt látogathatóvá tették a helyet - a kültéri medencék és a szaunavilág kialakításával, de légtechnika és egyéb felújítások is zajlottak - és ezzel az OEP-es, viszonylag kis pénzes, idős réteg mellett végre a fiatalokat is fokozatosan be sikerült vonni a fürdőlátogatók körébe.

A fürdő tehát nagy utat tett meg a kissé lepusztult és elavult szolgáltatásokat kínáló népfürdői színvonaltól a mai állapotokig, ami az előzőekben ismertetett, többlépcsős és éveken át tartó felújításoknak volt köszönhető. A fejlesztéseknek hála a kezdetben veszteséges, majd nullszaldós vállalkozást mostanra sikerült nyereségessé feltornázni - 2015-re például 45%-kal növelve meg a forgalmat az azt megelőző évhez képest - amivel a fürdő bizonyította a “nagyok” felé, hogy a saját lábán is megállja a helyét. Az eddig elért fejlődésnek köszönhetően pedig 2016-ban egy évre a Dandár Gyógyfürdő nyerte el a Magyar Termék Nagydíjat.

82-b.jpg

A hely egyik legnagyobb pozitívuma, egyébként talán abban rejlik, hogy nem akarja többnek mutatni magát mint ami, viszont, amit nyújtanak, azt igyekeznek a legnagyobb színvonalon tenni, hogy egy vendégnek se kelljen rossz szájízzel távozni a fürdőből. A Dandár több szempontból sem lehet versenytársa például a korábban említett Széchenyinek, amivel a fürdő vezetője is egyetért: sem a méretei, sem impozáns története, sem pedig különleges építészeti megoldásai nincsenek a helynek - bár mentségére szolgáljon, hogy nem is az ilyen igények kielégítésére épült anno. Ugyanakkor a kis méret előnye egyfajta személyesség, amit igyekeznek a saját javukra fordítani. Van ugyanis egy jól bejáratott - zömmel orvosok által beutalt nyugdíjasokból álló - vendégkör, akiknek vonzóak a kedvező árak és nem bánják azt sem, hogy éppen nincs hatalmas úszómedence. Őket a személyzet ismerősként köszönti és mindenkiről tudnak ezt-azt, ami egy kis beszélgetésre is alkalmat teremt. Erre egy turistákkal tömött helyen nem lenne mód, hiszen azokon a helyeken szinte követhetetlen az embertömeg és az állandóan változó új arcok - és ezért talán a dolgozók is kicsit stresszesebbek, mint itt. A párbeszéd pedig nem csak személyességet teremt - ami a fürdőről alkotott pozitív visszajelzésekben is megnyilvánul - hanem, ahogy erre Vékes Orsolya rámutat, honnan máshonnan tudnák, hogy mit akarnak a vendégeik, mi az, ami működik és min kell még változtatni. A vendégek visszajelzései sokat segítenek a fürdő arculatának alakításában és olykor még jó ötleteket is adnak a további fejlesztésekre. Ez a pozitív és logikus szemlélet az amiről sok szolgáltató hajlamos megfeledkezni és amit - főként az elmúlt időszak sikerei után - úgy tűnik, hogy a Dandár sikerrel kamatoztat.

70-b.jpg

Az úszómedence kérdésére visszatérve ez utóbbi nagy szívfájdalma a vezetőségnek, de mivel a lakóházak közelsége és a korlátozott terjeszkedési lehetőségek miatt nincs hely a megvalósítására, kénytelenek voltak elvetni az építés ötletét. Szerettek volna ugyan a szemközti, malom épületének irányában, illetve fölfelé is terjeszkedni, de a műemlékvédelmi szabályok miatt nem bonthatták volna meg a falakat, így az ötlet hamar kútba esett. Arról nem beszélve, hogy a környező házak lakói sem feltétlen örültek volna a tervnek, hiszen sokan közülük érthető módon a kerti medencék megépítését sem fogadták anno kitörő örömmel. Úgyhogy nagy medence nincs, vannak viszont helyette különféle merülő medencék, szauna illetve gőzkabinok, jégadagoló és más elemek, hogy a szűkösen rendelkezésre álló tér keretei között a betérő látogatók ellazulását és pihenését szolgálják. A hétvégéket viszont a hely apró méretéből kifolyólag tanácsosabb elkerülni, legalábbis ha valaki nincs oda a “szomszéd medencés partija” életérzésért. Ilyenkor ugyanis a gyógyulni vágyó idősebb korosztály mellett a környék dolgozói és a fiatalok, párok is nagy számban érkeznek ide egy kis romantikázásra és lazításra. Volt szerencsém szombaton kora délutánra időzíteni a fürdőtesztelésemet és mit ne mondjak, nem volt túl sok szabad hely a külső, wellness élményekkel bolondított medencékben, de még azok környékén sem. Már csak a különféle - főként diákokat érintő vagy a zárás előtti - kedvezmények miatt is praktikusabb lehet a fiatalabbaknak hétköznapokon ide látogatni, például egy megterhelő nap levezetésére valamelyik környező egyetemről. Az első nagyjából 1 óra meleg vízben ücsörgés után egyébként lassan hiányozni kezdett egy kis extra mozgás, amire az ülő medencék értelemszerűen nem szolgáltatnak kellő alkalmat. De nem csak nekem hiányzott az úszás, egy idősebb pár, akik szintén akkor fürödtek ott először, szintén a mélyvízes medencét hiányolták legjobban a helyről. Ettől eltekintve viszont más negatívumot nem tapasztaltam a helyszínen, ezért aztán az aktív wellness híveinek talán annyira nem, a hétköznapi pörgésben gyors lazítást keresőknek viszont annál inkább érdemes lehet szintén ellátogatni ide és adni egy esélyt ennek a pici, de annál családiasabb fürdőnek is a nagyok mellett.

(Képek: dandárfürdő.hu)

Szólj hozzá!

Kevés ferencvárosi nő szeret együtt izzadni

2017. március 08. 07:07 - sz.klara

Csodás napsütéses szombat délelőttön látogattam el a 9. kerület Nőnapi Sportvarázs elnevezésű rendezvényére a Vendel utcai Tornacsarnok épületébe. Tettem mindezt annak reményében, hogy kiderítsem, vajon mekkora lelkesedéssel vehetőek rá a kerületi lakosok egy kis közös sportolásra az egészségmegőrzés és jelen esetben a nőiesség hangsúlyozásának jegyében. Az élmény tanulságos volt és rávilágított arra, hogy mi magyarok sajnos még mindig túlságosan keveset sportolunk.

Az idén második alkalommal megrendezett és kifejezetten a nőket célzó, ingyenes Nőnapi Sportvarázs rendezvénnyel első sorban a kerületi lakosokat, illetve az itt dolgozó és sportolni vágyó lányokat és asszonyokat célozták meg a szervezők. Az előzetesen regisztrálók - nagyjából 60 fő - több, a nőiességgel összekapcsolható foglalkozáson vehetett részt a nap folyamán. A résztvevők egyaránt kipróbálhatták magukat többek közt a Borsodi Balázs ELITE tréner által tartott bodyArt tréningen, a Baranyi Beáta vezette hastánc foglalkozáson vagy az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő zumba sport 55 perces izzasztó, de vidám edzésein. Emellett volt még jóga és az idősebbeket vagy a kevésbé aktívakat célzó gerinc- és kondicionáló torna is a programok között. Az eseményen zömmel a 30-as 40-es korosztály képviseltette magát, de ennél persze akadtak fiatalabbak és idősebbek is, egy anyuka pedig a kislányát is elhozta a közös edzésre.

img_2301.jpg

Az esemény délelőtt 10 órakor kezdődött a bodyArt tréninggel, ahol a saját testsúlyt felhasználó erőnléti feladatok mellett kifejezetten az ülő munkát végzők számára előnyös és könnyedén elsajátítható nyújtó- és egyensúlyt fejlesztő mozdulatokat sajátíthattak el a jelenlévők. Az edző külön kiemelte a mindennapos nyújtás fontosságát is, amit a legtöbben sajnos elfelejtenek, pedig ez az izmok rövidülésével és így a rossz testtartás kialakulásával járhat. Ez utóbbi pedig egy sor a későbbiekben kialakuló betegség okozója lehet, amelyeket a rendszeres mozgással és az azt követő, helyesen végzett nyújtással meg lehetne előzni.

img_2310.jpg

Már az első órán látszott, hogy többen elfáradtak és sokakon kifogtak az egyensúlyi gyakorlatok is, viszont így is elismerésre méltó, hogy eljöttek és végigcsinálták a délután fél háromig tartó sportnap kihívásait. Azt még jobb lett volna látni, ha az egész sportcsarnok megtelik sportolni vágyókkal, de ez sajnos az ingyenesség ellenére is egyenlőre úgy tűnik, hogy még várat magára. A ferencvárosi önkormányzat egyébként a programmal igyekezett olyan mozgásformákat megmutatni a sport iránt fogékony résztvevők számára, amelyek űzésére és látogatására a közelben mód van. Így aki ráérzett mondjuk a hastánc vagy a zumba ízére, az a lakóhelyéhez közel találhat majd edzési lehetőséget.

A 9. kerületben a nők sokkal többet foglalkoznak magukkal és így sokkal szívesebben vesznek részt a szombatihoz hasonló közösségi sportrendezvényeken - tudom meg Klenóczky Beáta a Ferencvárosi Önkormányzat sportreferensétől, aki kifejtette, hogy az önkormányzat fontos feladatának érzi a szabadidős sportolási lehetőségek támogatását a lakosok részére. Második éve tematikus jelleggel csinálnak sporteseményeket a helyi lakosok számára: többek közt a kicsiket célzó nyuszifutással, extrém sportnappal vagy épp egy novemberi kifejezetten a férfiaknak szóló eseménnyel próbálják gyakorlatilag egész évben mozgásra buzdítani a kerület lakóit. A sportreferens asszony abba is beavatott, hogy folyamatban van egy sportolási szokások kérdőív feldolgozása, amelyhez még idén is szeretnének adatokat gyűjteni, hogy teljesebb képet kapjanak a kerületi lakók sporthoz fűződő viszonyáról. Erre azért van szükség, mert sok hasonló kérdőív - például a Corvinus Egyetem által készített - túlzottan tágan értelmezi a sportolás fogalmát, igaz ezzel némiképp rávilágítva arra a tényre, hogy az átlagemberek zöme számára már akár egy pár perces séta is testmozgásnak minősül. Holott a sportszakértők által ajánlott mennyiség minimum heti háromszor 30 perc folyamatos, intenzív mozgás lenne. Ettől viszont a magyarországi lakosság nagy hányada - az elmúlt évek javuló tendenciáinak ellenére is - messze van még.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása