Pár napja érdekes élményben volt részem, ugyanis bepillantást nyertem a Ferencváros kellős közepén álló Dandár Gyógyfürdő kulisszái mögé. A fürdőbejáráson nem csak azt tudtam meg, hogy ez az épület gyakorlatilag a környékbeliek egyetlen mosakodási lehetőségét jelentette a 20. század elején, hanem azt is, hogy a fürdő milyen fejlesztéseknek köszönhetően nyerte el 2016-ban a Magyar Termék Nagydíj kitüntetést.

A Dandár fürdőt alapvetően sokkal kevesebben ismerik, mint a “nagy testvéreit” a Gellért, a Rudas vagy épp a manapság már a turisták mekkájának számító Széchenyi fürdőt, még annak ellenére, hogy ezt a helyet is gyakran reklámozzák - mostanában például épp a 2-es metróban kihelyezett plakátokon. Holott a kedvező árai miatt - amivel talán csak a budai oldalon található Király fürdő versenyezhet - elsőre azt gondolhatnánk, hogy mindig is özönlöttek ide a vendégek, ez azonban egyáltalán nincs így. A fürdő egyébként ugyanúgy a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. tagja, akárcsak az előbb említett többi fürdő, teljesítményében viszont sokáig kilógott a sorból.

A kívülről klinkertéglákkal kirakott art deco épület keresztül-kasul való bejárása alatt Vékes Orsolya fürdővezető rögtönzött történelemóra keretében mesélt nekem az épület történetéről. Megtudtam például, hogy a gyógyfürdő - amely még a 30-as évek elején Maróthy Kálmán tervei alapján épült meg és került átadásra - eredetileg népfürdőként funkcionált és egészen a 70-es évek végéig nem rendelkezett saját ásott gyógyvizes kúttal. Sokáig ráadásul csak a belső, központi részben volt medence, az épület többi részén pedig egy törvényi rendelet nyomán a környező, fürdőszoba nélküli lakóházakban élők mosakodására szolgáló kádhelyiségek voltak kialakítva, aminek a nyomai máig fellelhetőek a helyszínen. Az épület tehát a profilját tekintve ekkoriban még kizárólag tisztasági fürdőként funkcionált. A csavar ott következik, hogy saját kút híján ekkoriban a gyógyvizet a Széchenyiből tartálykocsikon szállították át ide és ez a gyakorlat egészen 1978-ig, a fürdő teljes felújításáig és saját kútjának - amit a Boráros térnél találtak, de azóta ki is apadt - a kiásásáig így is maradt. Ma egyébként egy 2000-ben a Nemzeti Színház előtt talált gyógyvizes forrásnál fúrt kútból nyerik az itt keringetett gyógyvizet.

A Dandár fürdőre sokáig, mint “mostoha gyermekre” tekintett a vezetőség a nagy múltú és sokkal jobb bevételi eredményeket generáló gyógyfürdők mellett. “A Dandár fürdő mindig a népnek volt”- folytatta a vezetőnő kiemelve, hogy nem tudják és nem is akarják felvenni a versenyt a jóval grandiózusabb és turisták által is keresettebb fürdőkkel. Helyette máig itt a legolcsóbbak a belépő- és masszázs árak a beutalt betegeknek és idetévedő fürdőzőknek egyaránt, amihez a jövőben is tartani akarják magukat. Úgy véli, hogy szükség van egy megfizethető fürdőre, aminek - a romkocsmákhoz hasonlóan- az adhatja meg a varázsát, hogy a helyiek bejáratott “titkos helyeként” szolgál. 2013-tól újabb felújítások kezdődtek a fürdőben: első körben többek közt új vizes blokkokat építettek ki és fokozatosan télen-nyáron egyaránt látogathatóvá tették a helyet - a kültéri medencék és a szaunavilág kialakításával, de légtechnika és egyéb felújítások is zajlottak - és ezzel az OEP-es, viszonylag kis pénzes, idős réteg mellett végre a fiatalokat is fokozatosan be sikerült vonni a fürdőlátogatók körébe.

A fürdő tehát nagy utat tett meg a kissé lepusztult és elavult szolgáltatásokat kínáló népfürdői színvonaltól a mai állapotokig, ami az előzőekben ismertetett, többlépcsős és éveken át tartó felújításoknak volt köszönhető. A fejlesztéseknek hála a kezdetben veszteséges, majd nullszaldós vállalkozást mostanra sikerült nyereségessé feltornázni - 2015-re például 45%-kal növelve meg a forgalmat az azt megelőző évhez képest - amivel a fürdő bizonyította a “nagyok” felé, hogy a saját lábán is megállja a helyét. Az eddig elért fejlődésnek köszönhetően pedig 2016-ban egy évre a Dandár Gyógyfürdő nyerte el a Magyar Termék Nagydíjat.

A hely egyik legnagyobb pozitívuma, egyébként talán abban rejlik, hogy nem akarja többnek mutatni magát mint ami, viszont, amit nyújtanak, azt igyekeznek a legnagyobb színvonalon tenni, hogy egy vendégnek se kelljen rossz szájízzel távozni a fürdőből. A Dandár több szempontból sem lehet versenytársa például a korábban említett Széchenyinek, amivel a fürdő vezetője is egyetért: sem a méretei, sem impozáns története, sem pedig különleges építészeti megoldásai nincsenek a helynek - bár mentségére szolgáljon, hogy nem is az ilyen igények kielégítésére épült anno. Ugyanakkor a kis méret előnye egyfajta személyesség, amit igyekeznek a saját javukra fordítani. Van ugyanis egy jól bejáratott - zömmel orvosok által beutalt nyugdíjasokból álló - vendégkör, akiknek vonzóak a kedvező árak és nem bánják azt sem, hogy éppen nincs hatalmas úszómedence. Őket a személyzet ismerősként köszönti és mindenkiről tudnak ezt-azt, ami egy kis beszélgetésre is alkalmat teremt. Erre egy turistákkal tömött helyen nem lenne mód, hiszen azokon a helyeken szinte követhetetlen az embertömeg és az állandóan változó új arcok - és ezért talán a dolgozók is kicsit stresszesebbek, mint itt. A párbeszéd pedig nem csak személyességet teremt - ami a fürdőről alkotott pozitív visszajelzésekben is megnyilvánul - hanem, ahogy erre Vékes Orsolya rámutat, honnan máshonnan tudnák, hogy mit akarnak a vendégeik, mi az, ami működik és min kell még változtatni. A vendégek visszajelzései sokat segítenek a fürdő arculatának alakításában és olykor még jó ötleteket is adnak a további fejlesztésekre. Ez a pozitív és logikus szemlélet az amiről sok szolgáltató hajlamos megfeledkezni és amit - főként az elmúlt időszak sikerei után - úgy tűnik, hogy a Dandár sikerrel kamatoztat.

Az úszómedence kérdésére visszatérve ez utóbbi nagy szívfájdalma a vezetőségnek, de mivel a lakóházak közelsége és a korlátozott terjeszkedési lehetőségek miatt nincs hely a megvalósítására, kénytelenek voltak elvetni az építés ötletét. Szerettek volna ugyan a szemközti, malom épületének irányában, illetve fölfelé is terjeszkedni, de a műemlékvédelmi szabályok miatt nem bonthatták volna meg a falakat, így az ötlet hamar kútba esett. Arról nem beszélve, hogy a környező házak lakói sem feltétlen örültek volna a tervnek, hiszen sokan közülük érthető módon a kerti medencék megépítését sem fogadták anno kitörő örömmel. Úgyhogy nagy medence nincs, vannak viszont helyette különféle merülő medencék, szauna illetve gőzkabinok, jégadagoló és más elemek, hogy a szűkösen rendelkezésre álló tér keretei között a betérő látogatók ellazulását és pihenését szolgálják. A hétvégéket viszont a hely apró méretéből kifolyólag tanácsosabb elkerülni, legalábbis ha valaki nincs oda a “szomszéd medencés partija” életérzésért. Ilyenkor ugyanis a gyógyulni vágyó idősebb korosztály mellett a környék dolgozói és a fiatalok, párok is nagy számban érkeznek ide egy kis romantikázásra és lazításra. Volt szerencsém szombaton kora délutánra időzíteni a fürdőtesztelésemet és mit ne mondjak, nem volt túl sok szabad hely a külső, wellness élményekkel bolondított medencékben, de még azok környékén sem. Már csak a különféle - főként diákokat érintő vagy a zárás előtti - kedvezmények miatt is praktikusabb lehet a fiatalabbaknak hétköznapokon ide látogatni, például egy megterhelő nap levezetésére valamelyik környező egyetemről. Az első nagyjából 1 óra meleg vízben ücsörgés után egyébként lassan hiányozni kezdett egy kis extra mozgás, amire az ülő medencék értelemszerűen nem szolgáltatnak kellő alkalmat. De nem csak nekem hiányzott az úszás, egy idősebb pár, akik szintén akkor fürödtek ott először, szintén a mélyvízes medencét hiányolták legjobban a helyről. Ettől eltekintve viszont más negatívumot nem tapasztaltam a helyszínen, ezért aztán az aktív wellness híveinek talán annyira nem, a hétköznapi pörgésben gyors lazítást keresőknek viszont annál inkább érdemes lehet szintén ellátogatni ide és adni egy esélyt ennek a pici, de annál családiasabb fürdőnek is a nagyok mellett.

(Képek: dandárfürdő.hu)