Retró villamosozásra invitáltak a 6-os és a 49-es villamosok vonalán október 23-ára. Az 1956-os forradalom ünnepnapján ugyanis nemcsak állami, párt vagy önkormányzati rendezvényeken, hanem villamostúrával is emlékezhettek a fővárosiak a 60 évvel ezelőtt történtekre.
Az 1956-os ünnepi járat visszahozta a gyerekkori emlékeket, az utazás élményét az öreg, zötykölődős UV villamosokon. A szerelvény furcsa illatát, a vezető hatalmas indítókulcsát, a villamos indulását jelző karcos csengőhangot és az ajtók hangos csukódását. Ezt a régi emlékképet megfejelték még régebbi emlékekkel, ugyanis a villamosozásra invitáló programfüzetben azt ígérték, hogy a megállókban rikkancsok 1956-os hírekkel szórakoztatják a nagyérdeműt.
A szórakozás pedig a Corvin-negyed megállóban kezdődött volna, de a villamos nem jött, és rikkancs se mondta a híreket. Ellenben a megállóval szembeni Corvin közben hatalmas volt a mozgolódás. Nagy Feró harsogott a mozi előtt felépített színpad hangszóróiból, árusok nemzeti színű karszalagot, kitűzőt és még sok más nemzeti kelléket árultak. Az emberek nézelődtek, beszélgettek, a tér közepén két úriember próbálta felidézni a 60 évvel korábbi emlékeit. „Tüzeltek mindenkire, még a gyerekekre is. A bátyámmal tejért mentünk, akkor láttam, mi történik itt” – mondja átéléssel a szakállas, őszes, hosszú hajú úr az őt figyelmesen hallgató társának.
Az emlékeik pedig sokasodtak, csak a régi villamos nem érkezett meg. De volt még remény, hiszen a 49-es vonalán is közlekedtek retró UV-k, így a Kálvin tér lett a következő úti cél. A IX. kerület szűk utcáin átvágva a Bakáts téren nagy volt a nyüzsgés. A Turay Ida Színház forradalmi műsora ért véget, de még ott jöttek-mentek a korhű ruhákban, korabeli járművek között a társulat tagjai. Ha kellett pózoltak az ágyún, vagy csak beálltak zászlót lobogtatni a fényképek kedvéért. „Önkormányzati megemlékezés volt itt. Jó volt az előadás, sokan jöttek el megnézni – mondta két fiú. A földről felszedett „Ruszkik, mars ki!” feliratú szórólap láttán mosolyogva mondták, hogy ezt a színészek szórták szét az előadáson.
De menni kellett tovább, mert a retró villamosok este 7 óráig közlekedtek. A Kálvinra érve aztán kiderült, hogy a 49-es vonalán egyetlen ilyen járat nincs, mivel nem készültek el a villamosok dekorálásával, viszont valami azt súgta, hogy a Petőfi híd pesti hídfőjénél felbukkanhat az öreg villinger. A feltevés pedig beigazolódott, ugyanis a hídfőnél fotósok tébláboltak az órájukat nézegetve, nem volt nehéz kitalálni, hogy az 1956-osra várnak. És néhány perc után be is gördült a sárgából szürkére matricázott, feliratokkal díszített fess UV villamos. A két fotós szent áhítattal fényképezte a lassuló, majd fotómodellként néhány másodpercre megálló járgányt. Amikor pedig a felszállás után az utasok mögött hangos robajjal becsukódtak az ajtók, elkezdődött az utazás térben és időben.
Az UV az idősebbeknek jelent bármit is, a villamoson utazó kamaszlánynak csak a változatosság élményét adta. „Jópofák a székek, meg a lyukasztók, de nincs ebben semmi különös. Inkább az a furcsa nekem, hogy miért hordanak az emberek kokárdát az 1956-os ünnepen. Egyébként az ’56-os megemlékezéseket szeretem, ezeket jobban át tudom élni, mint az 1848-as ünnepeket” – magyarázta miközben leszálláshoz készülődik.
Ezek a villamosok egy letűnt kor emlékekkel teli járgányai, amik a fiatalabb generációnak már csak a BKV telepéről kigördült ünnepi színfoltot jelentik. Viszont az idősebbeknek az ígéretből valóssággá váló villamos beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ám a rikkancsokról lehet, hogy örökre le kell mondani, de hogy az ünnep napján le kellett, az biztos.
