Egy átlagos fizetésű magyar ember vagy egy egyetemista a Ráday utca étteremsorán végig sétálva, egy-egy étlapba belepillantva megrökönyödik az árakon: ez turistáknak és milliomosoknak való! Aztán bemegy az utca közelében lévő egyik kifőzdébe gondolván, hogy ott olcsóbban jut ebédhez. A valóság az, hogy a Ráday utcán a pórnép akár olcsóbban is étkezhet, mint egy kifőzdében.
Azok az egyetemisták vagy alacsony fizetésű környéken dolgozók, akik a Kálvin tér környékén akarnak ebédet szerezni maguknak, több lehetőség közül választhatnak. Ehetnek az Istanbul Kebabban gyorskaját, vihetnek egy tésztát a PASTA-ból vagy bemehetnek a Manna ABC-be zsömlét és párizsit venni, de a Ráday utca éttermeit általában mindenki messzire kerüli, mert az a tévhit él az emberekben, hogy ott csak háromezer forint felett lehet egy főételt kapni. Ezek az éttermek viszont tisztában vannak vele, hogy csak a néha napján – leginkább nyáron – betévedő turistákból nem fognak megélni, ezért jutányos áron minden hétköznapra ebédmenüket hirdetnek, hogy az átlag magyar embert is becsábítsák. A kifőzdék mellett szólhat, hogy többféle étel közül választhatunk, míg a Ráday-éttermek egy adott menüt kínálnak, viszont ez nem jelenthet akkor problémát, ha hajlandóak vagyunk megnézni a többi étterem napi menüjét is. Szinte biztos, hogy a sok étterem valamelyike tud fogunkra valót nyújtani.
Az utca szinte mindegyik étterme kínál nekünk dél és két óra között ebédet, mind ezer forint körül, két vagy háromfogást is. Három napon keresztül teszteltük az éttermeket és az ételeket, és hasonlítottuk össze, hogy hol a legfinomabb az étel és hol éri meg a legjobban enni.
Az első napon rögtön a Kálvin térhez közeli Il Mezzo éttermet próbáltuk ki, mert míg a többi Ráday-étteremben 1190 forintért csak egy levest és egy főételt lehet kapni, addig itt három fogást és mellé még 2dl szörpöt.
Az éttermek egyik nagy előnye a kifőzdékkel szemben, hogy nem a menzamódszerrel kell sorban állni, hanem kényelmesen leülhetünk és élvezhetjük az étterem-feelinget, ahogy a pincér kiszolgál minket. Tavasszal és nyáron pedig különösen hangulatos, ugyanis szinte mindegyik étteremnek van kiülős része muskátlikkal és napernyővel.
Az Il Mezzonban az első fogás burgonyakrémleves volt, kellemes ízzel, szépen tálalva. Amint elfogyasztottuk a levest, jött a pincér és máris tálalta a rozmaringos kacsamelleket sütve, steakburgonyával. Az adagok ugyan nem túl nagyok, egy nagydarab, nagyétkű embernek valószínűleg nem egy ereszd el a hajam ebéd, de ha végig esszük mind a három fogást, akkor teli bendővel távozhatunk. Az Il Mezzo adagjaiban mérve talán nagyobb is, ugyanis ez volt az egyetlen hely, ahol a desszertet, a túrós rétest elvitelre kellett kérnünk. Mindössze tehát 1190 forintért ettünk három minőségi fogást, ahelyett, hogy 1500 forintért vettünk volna a nem messze lévő Kicsi mamában egy menzaminőségű főételt.
A második nap a Paprika Jancsi, hangzatos nevű étterembe megyünk be, ami első ránézésre a legolcsóbb, bár nem a legjobb ár-értékarányú helynek tűnik, ugyanis 960 forintért ehetünk itt egy levest és egy főételt, de desszert nincs. Ennél az étteremnél viszont plusz az, hogy kétfajta főétel közül választhatunk, ha esetleg az egyiket nem szeretnénk.
A felszolgált lebbencsleves olyan gazdag volt, hogy akár még a kanál is megállt volna benne és a zamatában sem találtunk kifogást. A bácskai rizseshús és a brokkolival töltött jércemell közül, mi az utóbbit választjuk, mellé krumplipüré járt. A brokkoli krémesen oszlik szét a panírozott jércemellben, amit kellően puhára sütöttek. A krumplipüré kissé sós volt, állaga selymes, de nem pépes. Üdítő nem jár a menü mellé, de a pincértől kérhetünk egy kancsó vizet.
Elégedettek voltunk az étel minőségével, jól is laktunk, de elgondolkodtató volt, hogy nem éri-e meg jobban az Il Mezoban három fogást enni 200 forintért drágábban.
A harmadik választott éttermet hagytuk utoljára, a Vörös postakocsit. Az étterem meglehetősen híres, többek között a drága ételeiről is, mégis ár-érték arányban a Ráday utca legjobb menüs helye. Mindössze 950 forintért ehetünk levest, amiből svédasztalos módon annyiszor szedünk, ahányszor csak szeretnénk, választhatunk két főétel közül, amelyből az egyik rendszerint vegetáriánus, kapunk házi készítésű desszertet és mindemellé jár egy pohár választott üdítőital.
A házi tyúkhúsleves cérnametélttel zöldségekben kellően gazdag, és a pincér még biztat is minket, hogy merjünk le az aljára, de ha nem elég a leve, akkor szívesen hoz még nekünk.
A második fogás párizsi csirkemell volt burgonyapürével. A köret magasan lepipálta a Paprika Jancsi burgonyapüréjét, nagyon eltalálták mind az ízét, mind az állagát.
A desszert nem volt akkora adag, mint az Il Mezo étteremben, ellenben finom volt a kis lekváros batyu.
A Vörös postakocsi kétségkívül viszi a Ráday-éttermek ár-érték versenyét, de valójában nincs nagy különbség az árak és az ételek minősége között. Az biztos, hogy sokkal jobban megéri itt eltölteni egy ebédet, mint enni egy kebabot vagy pénzt kidobni egy kifőzdei minőségű túlárazott ételre.
