A Nemzetközi Macskakiállítás és kisállat-bemutatón nem volt hiány a cuki, ijesztő, szőrös, szúrós, pikkelyes, csupasz állatokban, március 18. és 19. között, a Lurdy Konferencia és Rendezvényközpontban.
A Lurdy házban tanácstalanul keresgélem a Rendezvényközpontot, ezért majdnem betévedek a Macskakiállítás melletti terembe, ahol a Budapesti Autonóm Gyülekezet tartja éppen vasárnapi istentiszteletét. Gyorsan megtalálom a másik termet is, ami előtt már reggel tízkor hatalmas sor kígyózik. Kissé furcsán nézek a bejárat mellett felállított Avon standra, hiszen tudtommal a kisállattartáshoz nem sok köze van ennek a kozmetikai cégnek. A terembe belépve egy hatalmas vásár közepén találom magamat. Mindent lehet kapni, hámokat, csengőket, kosarakat és takarókat, és rengeteg tápot is, aminek főleg a macskákhoz, de egyéb kisállatokhoz, nyuszikhoz, sünökhöz is köze van. Vagy nincs köze semmilyen állathoz, hiszen az egyik porszívós stand mellett két nőt fedezek fel, akik grafológiai elemzést vállalnak.
Tovább indulok a búza mentes és egyéb különleges macskatápok utcáján. A pultok macskatakarók, játékok, ketrecek, hámok és még ki tudja, milyen kiegészítők sokaságától roskadoznak. Előttem egy ingerült anyuka okítja a gyerekét: „Nem fogsz rajzolni, azt otthon is lehet! Ha már kifizettem egy rakat pénzt, akkor a macskákat fogjuk megnézni!” A kislány szomorú fejjel kódorog utána. Közben más gyerekek arcfestést is kapnak, én meg még mindig nem láttam sehol egy macskát vagy sünt. Utóbbiak tudtommal egy külön részlegen versenyeznek. Az egyik festhető, kerámia állatkákkal megrakott pult mellett bekanyarodva meglátom a színpadot. A terület zsinórral van elkerítve a lelkes tömegtől.
Vagy egy macskát szorongató versenyző viharzik el mellettem, vagy egy lelkes család nyomakszik közelebb a zsinórhoz. Tovább indulok megkeresni a sünöket. A kiegészítőket árusító teremből kilépve a macskák ketreceinél találom magamat. Orrfacsaró macskaszag csapja meg az orromat. Néhány ketrec roskadozik a kupáktól, soknak a tetején büszke tábla hirdeti lakójának a nevét.
A termeknek a során még mindig nem értem végig, így megyek a következőbe, ahol a rágcsálók tanyáznak. Azt hiszem nem látok jól, hiszen az egyik ketrecből egy óvodás gyermekkel egy méretű óriás nyúl kacsingat rám. Közelebbről is megvizsgálom, hátha egy kellékkel vagy mutánssal van dolgom, de nem, ez egy ilyen fajta nyúl, méghozzá óriásnyúl.
Miután ebbe az információba is belenyugodtam, szemügyre veszem az általam normálisnak tartott, sztenderd nyulakat is. Tökéletesen hozzák azt, amit egy nyúltól elvárunk. Aranyosak, szőrösek, tollászkodnak, kaparják a ketrec alját. De itt még mindig nem értem a kiállítás végére, az egyik ajtón megpillantok egy táblát, ami a sünök lelőhelyét hirdeti. A sünis teremben elsőként hüllőket fedezek fel, amin már szinte meg sem lepődöm. A hüllőket gondozó férfi lelkesen rakosgatja az óriáskígyót a köréje tömörült nép vállalkozó szellemű tagjainak a nyakába. Mellettük különféle pókok sorakoznak a terráriumokban. A pókos asztalnál nem időzök sokáig, inkább a sünöket veszem szemügyre. Az első jószág például fehér, de van itt vörös és szürke is. Az egyik tenyésztőtől megtudom, hogy ez azért van, mert afrikai fehér hasú törpe sünöket látok.
Ez azért van, mert a hazánkban élő sündisznó védett állat és nem lehet tenyészteni vagy házi kedvencként tartani. Az itt élő, keleti sün jóval nagyobb az afrikai fajtánál. A legnagyobb különbség köztük az, hogy az afrikai sün nem alszik téli álmot, az élethosszuk is rövidebb, így az öt év szép kornak számít. Ez a fajta rengeteg színben és méretben létezik. A tenyésztő egy albínót mutat meg nekem, de összesen 104 színben is előfordulhat ez a fajta sün.
A táplálkozásuk is kifejezetten sokrétű. „Van ilyen apró szemű száraztáp, cicának. Az az alap, amit ők esznek. Ezen felül esznek lisztkukacot, gyászbogárlárvát, tehát ezt imádják, de csak heti 2x szabad adni nekik, többször nem, mert ugye az csak fehérje és abból ő gyakorlatilag annyit eszik, amennyit elé raksz, erre ügyelni kell. Gyümölcsök, zöldségek, abból elég válogatósak, de amit még imádnak, az a tojás, rántottának megcsinálva. Szárított hal, csirkehús, hal, ami nem fűszeres különösebben, olajos halat is lecsöpögtetem és azt is.”
Közben egyre nagyobb lesz a tömeg, rengeteg a kisgyerekes család. A konferencia központban kezd elfogyni a levegő, a fülledt emberszag keveredik az állatok szagával.
