Sosem volt 11 millió forintom és a pénzügyekhez sem értek. Sokáig a tőzsde működése is zavaros, átláthatatlan ködbe veszett az elmémben. Mindezek ellenére részt vettem egy pszichológiai kísérletben, ami egy számítógépes befektetési szimulációs játékot jelentett a Budapesti Corvinus Egyetemen. A kísérlet végén rá kellett jönnöm, hogy a pénzügy továbbra sem az én világom.
„A kísérlet alatt a résztvevők egy számítógépes szimulációban vesznek részt; ennek során egy fiktív élethelyzetben ismételten döntést kell hozniuk arról, hogy virtuális pénzvagyonuk mekkora részét fektetik be kockázatos tőzsdei értékpapírokba”- olvashatjuk a kísérletet hirdető honlapon. Bár hazánkban nem jellemző, hogy az átlag polgárok a tőzsdén forgatják meg félre tett pénzüket, egy ilyen szituáció személyiségünk eddig ismeretlen oldalát is fel tudja tárni előttünk. A kutatás egyik szervezője, Ruzsa Gábor szerint céljuk, hogy felmérjék az emberek viselkedését a már fentebb leírt döntési helyzetben, valamint felállítsanak egy normatív racionális viselkedést.
A kísérletet alapvetően nem úgy kell elképzelnünk, ahogyan az amerikai filmekben láthatjuk a tőzsdén a sok embert ordibálni és hadonászni. A számítógépen egy program segítségével tehetjük kockára családunk vagyonát. A szimuláció elején elolvashatjuk azt a fiktív élethelyzetet, melybe minden résztvevő beleképzeli magát. A kerettörténet szerint a harmincas éveim közepén járok, házasságban élek és két gyermekem van. Férjemmel összesen havi nettó kétszázezret keresünk, így nem csoda, hogy nagyon megörülünk az örökségül ránk hagyott 20 millió forintnak, melyet nagy remények közepette kockázatos értékpapírokba fektetünk. A szimuláció során csak tippelni tudunk, hogy értékpapírunkkal veszteni vagy nyerni fogunk-e.
Ruzsa Gábortól megtudom, hogy alapvetően két fajtája van az elkövethető hibáknak: vagy túl sok vagy túl kevés kockázatot vállalunk. A legjellegzetesebb hibázási forma például, hogy a sorozatos vesztések után ellentétben a racionális emberrel, aki csökkenti a tétet nullára, van aki a vesztéstől ideges lesz és növeli a tétet. A kutatás arra keresi a választ, hogy ezek a hibázási típusok milyen mértékben vannak jelen az egyéneknél. Ruzsa Gábor szerint a kutatás során definiáltak öt klasztert, mindegyik egy-egy profil azt illetően, hogy milyen fajta hibát követ el az egyén. A kísérlet előtt egy kérdőívet kell kitölteniük a résztvevőknek, ez alapján a kutatók megnézik, hogy az itt mért személyiség jellemzők összefüggenek-e a hibázási profilokkal.
A szimuláció során 20 millió forinttal indulok és szépen lassan elkezdek nyerni. A program minden kereskedési kör előtt megkérdezi, hogy mennyit kívánok befektetni. Először óvatosan indítok és a körültekintésnek meg is lesz az eredménye. Próbálok ráérezni, hogy a részvényemmel nyerni vagy veszteni fogok-e? Vagyonom szépen felmegy 50 millióra, azonban egy nagyobb kockáztatás után elveszítem a pénzt és a játék végéig nem is tudom visszaszerezni, a kezdő 20 millióból 9-el fejezem be a kísérletet. A résztvevőknek lehetőségük van visszajelzést kérni, így sokkal többet tudhatnak meg a szimulációban mutatott teljesítményükről. Bár a fiktív pénz elvesztése csalódottsággal tölt el, kíváncsian és bizakodva várom a visszajelzést, hiszen az ilyen kísérletekkel nem csak a kutatók és a tudományos szakma, hanem a résztvevő egyének is gazdagodhatnak, mégpedig önismeretükben.
Az érdeklődésre való tekintettel a szervezők két további időpontot hírdettek meg, december 13. és január 10-re. Részletek az alábbi honlapon.
http://www.befszim.hu/
