Az Egészséges Budapestért program keretein belül nagyszabású kórházátalakítási projektet tervez a kormány az elkövetkezendő 4-5 évre a fővárosban. Ez többek közt a Ferencvárost is közvetlenül érinti majd, hiszen a VIII. és IX. kerület határán található Nagyvárad tér mellett épül majd fel egy abból négy modern, minden igényt kielégítő 24 órás sürgősségi betegellátó centrumból, amelyekkel nyugati mintára tervezik átalakítani a kórházrendszert Budapesten. Az ide tervezett 800 fő befogadására képes új épület a Szent István Kórház területén épülhet meg és ez az épület képezi majd a dél-pesti centrum magját - írta meg a Magyar Idők. Az új tömb mellett az elavult kórházépületek többlépcsős korszerűsítésére is sor kerülhet majd jövő évtől a részben uniós támogatásból finanszírozott projekt több milliárdos keretösszegéből. Ez utóbbi már nagyon időszerű volt, hiszen a budapesti kórházak zöme a vidéki intézményekkel szemben kifejezetten silány és lepusztult állapotban van.

Retró villamosozásra invitáltak a 6-os és a 49-es villamosok vonalán október 23-ára. Az 1956-os forradalom ünnepnapján ugyanis nemcsak állami, párt vagy önkormányzati rendezvényeken, hanem villamostúrával is emlékezhettek a fővárosiak a 60 évvel ezelőtt történtekre.

Az 1956-os ünnepi járat visszahozta a gyerekkori emlékeket, az utazás élményét az öreg, zötykölődős UV villamosokon. A szerelvény furcsa illatát, a vezető hatalmas indítókulcsát, a villamos indulását jelző karcos csengőhangot és az ajtók hangos csukódását. Ezt a régi emlékképet megfejelték még régebbi emlékekkel, ugyanis a villamosozásra invitáló programfüzetben azt ígérték, hogy a megállókban rikkancsok 1956-os hírekkel szórakoztatják a nagyérdeműt.

A szórakozás pedig a Corvin-negyed megállóban kezdődött volna, de a villamos nem jött, és rikkancs se mondta a híreket. Ellenben a megállóval szembeni Corvin közben hatalmas volt a mozgolódás. Nagy Feró harsogott a mozi előtt felépített színpad hangszóróiból, árusok nemzeti színű karszalagot, kitűzőt és még sok más nemzeti kelléket árultak. Az emberek nézelődtek, beszélgettek, a tér közepén két úriember próbálta felidézni a 60 évvel korábbi emlékeit. „Tüzeltek mindenkire, még a gyerekekre is. A bátyámmal tejért mentünk, akkor láttam, mi történik itt” – mondja átéléssel a szakállas, őszes, hosszú hajú úr az őt figyelmesen hallgató társának.

Az emlékeik pedig sokasodtak, csak a régi villamos nem érkezett meg. De volt még remény, hiszen a 49-es vonalán is közlekedtek retró UV-k, így a Kálvin tér lett a következő úti cél. A IX. kerület szűk utcáin átvágva a Bakáts téren nagy volt a nyüzsgés. A Turay Ida Színház forradalmi műsora ért véget, de még ott jöttek-mentek a korhű ruhákban, korabeli járművek között a társulat tagjai. Ha kellett pózoltak az ágyún, vagy csak beálltak zászlót lobogtatni a fényképek kedvéért. „Önkormányzati megemlékezés volt itt. Jó volt az előadás, sokan jöttek el megnézni – mondta két fiú. A földről felszedett „Ruszkik, mars ki!” feliratú szórólap láttán mosolyogva mondták, hogy ezt a színészek szórták szét az előadáson.

De menni kellett tovább, mert a retró villamosok este 7 óráig közlekedtek. A Kálvinra érve aztán kiderült, hogy a 49-es vonalán egyetlen ilyen járat nincs, mivel nem készültek el a villamosok dekorálásával, viszont valami azt súgta, hogy a Petőfi híd pesti hídfőjénél felbukkanhat az öreg villinger. A feltevés pedig beigazolódott, ugyanis a hídfőnél fotósok tébláboltak az órájukat nézegetve, nem volt nehéz kitalálni, hogy az 1956-osra várnak. És néhány perc után be is gördült a sárgából szürkére matricázott, feliratokkal díszített fess UV villamos. A két fotós szent áhítattal fényképezte a lassuló, majd fotómodellként néhány másodpercre megálló járgányt. Amikor pedig a felszállás után az utasok mögött hangos robajjal becsukódtak az ajtók, elkezdődött az utazás térben és időben.

Az UV az idősebbeknek jelent bármit is, a villamoson utazó kamaszlánynak csak a változatosság élményét adta. „Jópofák a székek, meg a lyukasztók, de nincs ebben semmi különös. Inkább az a furcsa nekem, hogy miért hordanak az emberek kokárdát az 1956-os ünnepen. Egyébként az ’56-os megemlékezéseket szeretem, ezeket jobban át tudom élni, mint az 1848-as ünnepeket” – magyarázta miközben leszálláshoz készülődik.

Ezek a villamosok egy letűnt kor emlékekkel teli járgányai, amik a fiatalabb generációnak már csak a BKV telepéről kigördült ünnepi színfoltot jelentik. Viszont az idősebbeknek az ígéretből valóssággá váló villamos beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ám a rikkancsokról lehet, hogy örökre le kell mondani, de hogy az ünnep napján le kellett, az biztos.

Szurkálással végződött egy szokásos szombat esti buli. A BRFK garázdaság büntette miatt folytat eljárást négy férfi ellen.

Egy Ferenc körúti szórakozóhelyen kezdett dulakodásba J.Artúr és a sértett testvérpár, 2016. október 8-án 5 óra 15 perc körül - írja az Index. Viselkedésük miatt kivezették őket az utcára, de ott sem hagyták abba a vitatkozást. J. Artúrhoz három társa csatlakozott, majd a dulakodás hevében J.Erik Lajos megszúrta a sértettet, aki súlyos sérüléseket szenvedett.

A rendőrség elfogató parancsot adott ki a férfiak ellen. L. Rolandot október 11-én fogták el társai egy nappal később adták fel magukat a rendőrségen. a négy férfit gyanúsítottként hallgatták ki, majd J. Erik Lajost és L. Róbert Artúrt őrizetbe vették, másik két társuk szabadlábon védekezik.

Az egyik ferencvárosi szórakozóhelyen szóváltás, dulakodás, majd ezt követően az utcára kiérve késelés történt október 8-án, szombaton. A BRFK Bűnügyi Bevetési Osztályának emberei október 11-én a rendőrségi körözést követően sikeresen kézre kerítették az egyik gyanúsítottat, L. Rolandot, akinek a társai ezt követően önként feladták magukat a kerületi rendőrkapitányságon. A vádlottak – J. Artúr (19), L. Róbert Artúr (20), J. Erik Lajos (21) és L. Roland (25) – ellen garázdaság bűntette miatt folyik a nyomozás. Közülük ketten előzetes letartóztatásban, ketten pedig szabadlábon védekezhetnek – írta meg a police.hu.

Felavatták a kiváló színművész, Madaras József szobrát a róla elnevezett téren 2016. október 14-én. Az avatáson Koltai Róbert színművész mondott beszédet. A szobrot Szórádi Zsigmond szobrászművész készítette - írja az MTI. A színészre sokan a Kántor című tévéfilmsorozat Csupati őrmestereként emlékeznek, amiben a nyomozókutya gazdáját alakította.

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

"Madaras József vagyok. Születtem 1937. augusztus 16-án, Erdély ország, Rigmány nevű kisközségében." - áll Madaras József emlékoldalán.

A színész családja 1948-ban települt át Magyarországra. Madaras Józsefet a Színház- és Filmművészeti Főiskolára 1955-ben vették fel, majd 1958-ban fegyelmi vétség miatt kizárták a főiskoláról. A pályáját 1958-ban kezdte a József Attila Színházban. A filmezésbe egy évvel előbb, 1957-ben már belekóstolt, és karrierje során mintegy négyszáz filmben, illetve televíziós játékban játszott. Erőteljes, drámai figurákat alakított Jancsó Miklós és Kovács András filmjeiben. Nagyon sokan a Kántor című tévésorozatból ismerik, abban ő játszotta a nyomozókutya gazdáját. A színészi munkássága elismeréseként elnyerte többek között a locarnói nagydíjat 1976-ban, a Monte Carlo legjobb férfialakítás díját 1978-ban. A Magyar Nemzetköztársaság Minisztertanácsa a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészi címet adományozott a színésznek 1978-ban.

Máig tisztázatlan körülmények között sérült meg 1992-ben, vérbe fagyva találták lakásán. Súlyos koponyasérülése után hónapokig volt kómában, majd nyolc év alatt tanult meg ismét járni, beszélni, önállóan élni. Ezt követően 2001-ben kezdett dolgozni.

A Kossuth- és Balázs Béla-díjas színművész a pilisi Máriahalom községben egy magánpanzióban élt, és ott is halt meg életének 70. évében 2007. április 24-én - írják az emlékoldalon.

Átépítették a belső-ferencvárosi 178 éves Ferenc teret idén. Az 1838-as nagy árvíz után kialakított tér sok mindent megélt, például itt forgatták a nemzetközi díjakat nyert Napfény íze című filmet. A területén most építettek pavilont, szökőkutat, játszóteret, és pihenőrészt is. A lakók pedig pozitívan fogadták a változást, bár kicsit borzolta az idegeket, hogy valaki fekáliával kente be a gyerekjátékokat.

Szeptemberben vehették birtokba a lakók a megújult Ferenc teret, amit az önkormányzat épített át 127 millió forintból. A felújításkor a lakosság véleményét is kikérték, és például ez alapján helyezték át a játszóteret, bontották el a veszélyes, működésképtelen vízi játékot – tudtam meg a Ferencváros újságból.

Kedvet kaptam, hogy megnézzem a IX. kerület újabb büszkeségét. A Tompa utcából kiérve kinyílt a tér, megdöbbentően szép, zöldterület fogadott. Az új, barátságos játszóhelyen gyerekek szaladgáltak, a téren mamák tolták a babakocsit, jól öltözött menedzserek siettek a dolgukra. „Rendezett lett a terület és tök jó a játszótér. A talajra gumit raktak, amire le tudom tenni a gyereket és mászhat rajta” – mondta az egyik kisgyerekes anyuka. „Csak azt nem értettem, miért kellett átépíteni a teret, hiszen a régi kockakövet meghagyták. Az viszont jó, hogy van WC, vigyáznak a területre, csak a futókör mellé építhettek volna egy utat, ahol a babakocsival közlekedni tudunk” – mondja el tömören a véleményét a kismama.

A játszóhely tényleg rendben van, a borításán a szülőknek is kellemes a járás, van itt hinta, cső, amibe bebújhat a gyerek, és ha kedve szottyan, csúszdázhat is. A kerítésre állatos táblákat raktak, amiken röviden leírják, milyen négylábút lát a gyerek. A játszóhely területét körbekerítették, és tábla figyelmeztet arra, hogy este nem lehet bemenni az elkerített részre. „Késő este a nagyobb gyerekek foglalják el a játékokat. Nem tudom, meddig lesz ilyen szép a játszótér” – tette hozzá az anyuka. Aztán kis hezitálás után azt is elárulta, hogy a többi kismamától tudja, a tér átadása előtt ürülékkel kenték be az új játékokat, de a kerület más játszóhelyeit sem kíméli a kenegető, amiről mi is és a 444.hu is írt.

Mint kiderült, azóta nem érte újabb atrocitás a játszóteret, és a mellette levő új futókör is még jó állapotban van annak ellenére, hogy nem csak futásra használják. Bár a létjogosultságáról egyáltalán nem voltam meggyőződve, hiszen ki akar a város közepén, az autóktól hemzsegő, kipufogógáztól büdös Ferencvárosban nyargalászni? Aztán kiderült, hogy nincs igazam, többen is kocogtak a nem túl széles futópályán. Volt, aki egymagában, más csapatban rótta a köröket.

A futók jól megférnek a sétálókkal, és ennek a békének szép keretet adnak a színes házak. Látványos a terület fejlődése, és ezt meg is erősítette egy idősebb úr, aki régen a tér melletti Balázs Béla utcában dolgozott. „Ma már sokkal jobb a helyzet, jobb a közbiztonság, jobb a közösség. Évtizedekkel ezelőtt ez a kerületrész igencsak lepukkant volt” – állítja az úriember.

Kamerákkal felügyelik a teret, így van némi garancia, hogy hosszú ideig egyben maradnak a kissé jellegtelen székei és asztalai, ki tudja mire jó pavilonja, a játszótere és a csendesen csobogó szökőkútja. Rengeteg a zöld a téren, ami jó, de azt nem értem, miért nem lehet szabadon hagyni a fák gyökerénél a földet? Ahogy egyik ismerősöm meg is jegyezte: „Mi ez a kényszer a mostani tervezőkben, hogy mindent kővel borítsanak be?” Úgy tűnik, a kérdésére még jó ideig nem kap választ, és csak reménykedni lehet, hogy a burkolási kényszer egyszer megszűnik a mérnökfejekben, és a 178 éves Ferenc tér fái is kiszabadulnak a kő fogságából.

Október 7-én, pénteken nyílt meg a Ludwig Múzeumban a Bartók Béla születésének 135. évfordulója alkalmából rendezett és több, mint 30 magyar és külföldi művész munkáit bemutató #Bartók című kiállítás. A január 29-ig látogatható tárlat egyben a 25. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál kezdetét is jelentette, melynek keretében a művészetek iránt fogékonyak 17 napon keresztül összességében száznál is több klasszikus és világzenei, jazz-, opera-, tánc- és színházi produkción, kiállításokon és divatprogramokon vehetnek részt – számolt be az MTI. A fesztivál megnyitóján Rétvári Bence az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára külön kiemelte a program jelentőségét a magyar és a nemzetközi kultúra értékeinek bemutatásában. A programsorozat részei: Kelet-Európa első világzenei fesztiválja, a Budapest Ritmo, az Art Market Budapest nemzetközi kortárs képzőművészeti vásár, a Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe, és az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár is.

Idén éppen 75 éve, hogy a sokak által kedvelt magyar édesség, a táblás Tibi csokoládé először a boltok polcaira került. Ennek megünneplésére ugorjunk vissza kicsit az időben és nézzük meg, hogy hol kezdődött ennek a sikerterméknek a máig is tartó története.

Ha valaki megkérdezné a Ferencvárosban élőket, hogy vajon hol található a kerület legédesebb pontja, néhányaknak minden bizonnyal a Vágóhíd utca 20. szám alatt álló csokoládégyár jutna az eszébe. Az épületet körbelengő édeskés illattengernek köszönhetően még az is hamar rájöhet, hogy milyen épület mellett halad el épp, aki egyébként nem tud róla, hogy itt bizony 1941 óta csokoládégyár üzemel. Ráadásul nem is akármilyen, hisz a ma a Bonbonetti Zrt. gyárának otthont adó üzem annak idején Európa egyik legjobbjának számított.

A tibi csoki "nemcsak a Mama kedvence!" szlogenjével a gyerekeket célozták meg, de a felnőttek is hamar megszerették a terméket.

A 9.Tv Ferencvárosi séták című műsorának magyar csokoládégyártással foglalkozó adásából kiderül, hogy a gyárat az 1868-ban Nagy Ferenc józsefvárosi cukorkakészítő meghívására Magyarországra érkező német származású úriember, Stühmer Frigyes családja alapította. Stühmer még Hamburgban tanulta ki a csokoládékészítés mesterségét és a kint szerzett technikai tudással felvértezve látott neki az előbbi cukorkészítő mester üzemének a korszerűsítéséhez. Az akkoriban használatban levő, nem ritkán kifejezetten mérgező és egészségkárosító színezékeket és egyéb szereket sikeresen kiiktatta a cukorkagyártás folyamatából, emellett pedig szintén az ő ötletei alapozták meg hazánkban az édességek nagyüzemi termelésének alapjait. Befolyása így nem meglepő módon folyamatosan nőtt az üzemben, olyannyira, hogy pár évvel később a tulajdonosa lett. Szakítva a korábbi hagyományokkal saját bemutató boltokat hozott létre több helyen is az országban és ezekben árusította az édességeit.

A 20. század elejére az egykori kis józsefvárosi üzem az eredeti méretének sokszorosára növekedett és nemzetközi szinten is elismerést vívott ki magának, de a gyár még így sem tudta kellő mértékben kiszolgálni a jó minőségű Stühmer termékek iránti megnövekedett keresletet. Stühmer Frigyes 1890-ben bekövetkezett halála után a családja vette át a gyár és vele a „márka” irányítását. Csak ezután került sor a későbbi Vágóhíd utcában álló épület megvásárlására és így a cég átköltöztetésére Ferencvárosba a további terjeszkedés céljából. Ez az üzem jóval modernebb, nagyobb és korszerűbb volt az elődjénél, ráadásul 40-es években, mikor teljesen elkészült, még olyannyira egyedülállónak számított, hogy általa a cég széleskörű nemzetközi elismerésre tett szert a szakmában.

A Stühmer csokoládégyár Vágóhíd utcai épülete 1943-ból. (Kép forrása: ferencvaros.hu)

A Stühmer termékek a 20-as évekre már itthon és külföldön egyaránt ismertek voltak magas minőségükről és nívós – művészek felkérésével illusztrált – csomagolásukról. Ebben az időszakban több olyan termék is készült a gyárban, amelyek máig töretlen népszerűségnek örvendenek és közülük az egyik a Tibi csokoládé, melyet először 1941-ben vehettek le a vásárlók a boltok polcairól. A termék hivatalos honlapját, a tibicsoki.hu-t böngészve megtudhatjuk, hogy a csoki a nevét Stühmer Frigyes unokájáról kapta és elsősorban a gyerekeket célozták meg vele, ám a felnőttek körében is gyorsan népszerűvé vált a bordázott mintázatú, akkor még kizárólag töltetlen tej- és étcsokoládé verzióban árusított nyalánkság. A tibi felirattól eltekintve a csoki csomagolása és a formája sok változáson ment át az évek folyamán és ma már különféle ízekben és töltelékkel kapható a boltokban.

A Vágóhíd utcai gyárat 1948-ban államosították, a Stühmer család külföldre menekült és ettől kezdve a helyszín Budapesti Csokoládégyár néven lett ismert. Ebből az időszakból több filmfelvétel is fennmaradt, megörökítve az üzemben folyó munka pillanatait. A rendszerváltást követően a Stühmer családnak nem sikerült visszavásárolni a gyárat, így azt elsőként a Stollwerck, később pedig az azt megvásárló Bonbonetti cég vitte tovább máig folytatva néhány a 20. század elején bevezetett slágertermék gyártását. Ezzel párhuzamosan az édességkedvelők legnagyobb örömére a Stühmer család leszármazottai nosztalgia- és modern ihletésű termékek egész sorával szintén visszatértek a magyar csokoládépiacra.

Ferencváros Önkormányzata ismét meghirdette a Nyitott tornaterem programot. Egészségük megőrzése és edzettségük javítása érdekében ingyenes, szakemberek által vezetett sportfoglalkozásokra várják a kerület lakosait.

Mielőtt elindulnánk az edzésekre, ellenőrizzük, hogy van-e nálunk megfelelő mennyiségű folyadék, törülköző, tornaszőnyeg és váltócipő. Az egészségmegőrző edzések keretében a foglalkozást vezető szakemberek kiemelt figyelmet fordítanak a mozgáshatárok növelésére, az egyensúly fejlesztésére, a gerinc, váll, csípő ízületek stabilizációjára- írja az önkormányzati oldal.

Az edzések időpontjai és a helyszínek az alábbi táblázatban találhatóak.

A Weöres Sándor iskolában Babály László, testnevelő tanár, atlétika edző, volt válogatott, olimpikon sprinter várja a mozogni vágyókat. Hétfőn, a Lobogó utca 1. szám alatt,csütörtökön a Toronyház utca 21. szám alatti tornateremben tartják a foglalkozásokat, írja a ferencvaros.hu.

A Vendel Sportcsarnokban Dornbach Ildikó atlétika szakedző, testnevelő tanár, funkcionális tréner tartja az edzéseket.A foglalkozásokon gimnasztikai, jóga, gyógytorna és funkcionális tréning gyakorlatokat végeznek a résztvevők a kor, nem és fizikális állapot figyelembe vételével.

Hétfőn és szerdán Zima István 2. danos goju-kai karate mester vezetésével önvédelmi oktatásban vehetnek részt az érdeklődők, a Szent-Györgyi Albert Általános Iskola tornatermében. Az önvédelemi foglalkozások célja a résztvevők megismertetése a karate világával, amely egészségmegőrző és gyógyító hatású küzdősport, nem is beszélve stressz levezető hatásáról.

Fél órával korábban érkeztem meg október 7-én pénteken, a ferencvárosi FMK-ba. A Hölgyek már gyülekeztek a tornateremben, mindenki vidáman fecsegett és az avonos bizniszelés is elkezdődött. Izgatottan vártam, hogy végre lehulljon a lepel a KHT-ról, azaz a Kortalan Hölgyek Társaságáról.

„Üdítő mozgás, torna és egy frissítő társaság!”- ígérik a kíváncsiskodóknak az FMK honlapján a Kortalan Hölgyek. Egy gyors telefon után másnap már ott is álltam a ferencvárosi Művelődési Központ előtt. Vajon örülni fognak-e egy ilyen betolakodónak? Holt Költők Társaságáról már hallottam, de a kortalanság elnyerése talán nehezebb egy fokkal, mint a halál és vajon lehetek-e kortalan huszonegy évesen? Utóbbi kérdésemre rögtön meg is kaptam a választ a portástól, aki kaján vigyorral jelezte, hogy örül nekem: „Nem árt a fiatalítás”-mondta. -Talán mégsem jöttem hiába-gondoltam. Ez a sejtelmem egy fél pillanat leforgása alatt bebizonyosodott, a teremben vidám társaság fogadott.

Lehetek Kortalan én is, de akkor tornáznom kell! -szólt a megállapodás. Mivel nem véletlenül ácsorogtam edző felszerelésben, ezért nyugodtan konstatáltam, hogy a kritériumnak eleget tudok tenni. „Nem vagyunk ám kímélve, nehogy azt hidd!”- biztattak. Magabiztosan mosolyogtam, nem sejtettem még, hogy mi vár rám. Az óra előtt azonban jobban fúrta az oldalamat a Társaság titka, így Buchta Tündét, az edzések szervezőjét kérdezgettem a torna klub eredetéről.

„Tíz évvel ezelőtt ide jártunk tornára és abból alakult ki egy csoport. Nem voltak teljesen megelégedve az akkori órával, ezért felajánlották, hogy csináljam én, mert látták, hogy megy és így indult”- mesélte Tünde. Hogy honnan jött a név ötlete? „Ez is egy közös választás volt, hogy Kortalan Hölgyek Társasága vagy a Kockahasúak Társasága legyünk. Bár azért ez nem látszik itt a zsír alatt... De mindenképpen valami frappáns nevet akartunk. Nem akartuk a hagyományos ilyen torna, olyan torna nevet. Mi eleve egy baráti társaság voltunk, így nem csak a tornáról szól minden. El szoktunk járni színházba, kirándulni, bulit tartunk, Mikulás partit, farsangi bulit, tulipán nyitogatót.” Beszélgetésünkhöz mások is csatlakoztak, így hamar világossá vált számomra, hogy itt sokkal többről van szó mint  heti kétszeri alakformálásról. A Kortalan Hölgyek egy összetartó közösség, baráti társaság, ahol mindenki számíthat a másikra. „Igen, most már annyira jó a társaság, hogy egymáshoz is járunk, segítünk. Ha orvosi segítség kell vagy tanács, lelki támasz, akkor is.”

A Társaság sikerét a résztvevők száma is jelzi, a terem tömve van. Átlagos, 17 fős létszámmal vagyunk jelen, de Tünde szerint voltak már harmincan is. A torna viszont csöppet sem átlagos, saját keveréke a Callanetics-nek, gyógytornának és a végén egy kis jógás relaxálásnak. Igazából lehetetlen meghatározni, Tünde csak kondicionáló tornának hívja.

A bemelegítésnél önbizalmam még rendíthetetlen, azonban ez szépen lassan kezd elpárologni. Be kell vallanom, nem könnyű. Csinálom sorra a felüléseket, lábemeléseket és amikor már azt hinném vége van, nem. De nem csüggedek, hiszen a hangulat zseniális. Péterfy Bori majd Robin Thicke adja a háttérzenét, a cseverészés pedig egy percre sem áll le. A pletykálásra persze már előre figyelmeztettek. „Aztán megy ám a duma itt egyébként. Vagy főznek vagy szexelnek, ez a két fő téma van.” Izzadunk, nevetünk, mindenki húzza a másikat valamivel. Fél óra múlva úgy érzem, mintha mindig is erre a tornára jártam volna, másfél óra múlva pedig mindannyian kortalanok lettünk. „Már csak egy jó pasi kéne!”- hangzik a terem egyik végéből, majd jön a kontra: „Jó pasi? Hol?!”. "Aztán majd azt is írd meg, hogy a mottónk: Azért sportolunk, hogy ehessünk.” Az óra végén sajog mindenem, érzem, hogy másnap majd beüt az izomláz. A portás az ajtóban vigyorogva kérdezi: „Na? Milyen volt? Jön máskor is?” Őszintén bólogatok: Igen, szívesen jövök máskor is. Kell ennél több egy napra Ferencvárosból?